Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Forró Katalin: Vác etnikai képe a 18. században a Fehérek Temploma kriptafeltárásának tükrében
lovasság mellett külön magyar és német gyalogságot állítottak fel. Érdekes, hogy a magyar lovasság tagjai között számos német nevü polgárt írtak össze, míg a gyalogosoknál a nemzetiségi elkülönülés a nevekből is jól látszik. 18 Az ünnepségekre kirendelt katonaság nemzetiség szerinti egységekbe sorolása a 18. században más alkalommal is jelen volt. így volt 1766-ban is, mikor Mária Krisztina főhercegnőt látta vendégül a város. 19 A 18. századi város életének kutatása 1994-ben egy új forrástípussal gazdagodott. A főtéren álló Fehérek temploma kriptáját abban az évben tárták fel a Tragor Ignác Múzeum munkatársai. A csaknem épen maradt festett koporsók, a mumifikálódott tetemek, a viseletek, a koporsómellékletek elemzése tovább gazdagíthatja ismereteinket a korszakról. A betemetettek nemzetiségi hovatartozása részben a koporsófeliratok, részben a halotti anyakönyvi bejegyzések alapján beazonosítható, ezért ez a forrás kiegészítheti a 17. század végi és a 18. század eleji váci polgárságról való ismereteinket is. Dvornikovich Mihály püspök 1699-ben telepítette be a városba a domonkosokat, akik a számukra kijelölt telken, az egykori német város főterén még abban az évben megkezdték templomuk építését. A munkák elhúzódása miatt csak 1729-ben, a templomtorony építésekor kezdhették meg a kripta kialakítását s két évvel később, már használatba is vették. A kripta a sekrestye alatt terült el ,,35 öl úgy hosszúságban, valamint szélességben". 20 A rend temploma - melyet a váciak a domonkos atyák rendi viseletére utalva „Fehérek templomának" neveznek - csak 1755-re készült el. Bár a templomhoz tartozott hagyományos temető is, a templom alatti kriptát 1731 és 1808 között temetkezőhelynek használták. A betelepültek első néhány generációja talált itt nyughelyre. Az egyházi személyeken kívül azok a polgárok kerülhettek a kriptába, akik adományokkal, alapítványokkal járultak hozzá a templom fenntartásához, illetve tagjai voltak a rend által létrehozott kegyes társulatoknak. Misealapítványt tett 1745-ben Lauggas Lauchas - József, péterváradi királyi tábori sebész, 21 tetemét a 27. számú koporsó őrizte meg. Birnbaum György (126. sz. koporsó) temetkezőhelye is feltehetően azért lehetett a kripta, mert végrendeletében 100 Ft-ot hagyott a domonkos konventre. 22 A Csiky családért (38. és 84. sz. koporsók) 1 gyász és 25 olvasott misét mondtak 23 a misealapítványért cserébe. Orlich Szabina 24 (210. sz. koporsó) nemcsak azért kerülhetett a kriptába, mert örökségének harmad részét a konventnek adományozta, hanem azért is, mert fiát felvették a rend tagjai közé. A váci domonkosok már a kolostor keletkezésekor megalapították a Szentolvaső, vagy Rózsafüzér társulatot. 5 A társulat népszerűségét mutatja, hogy 1770-re már készpénzben volt 25 Ft 2 krajcárja, 86 akó bora, adományokból és hagyatékokból pedig 700 forintja, amit kamatra kikölcsönöztek váci polgároknak. 26 A rendháznál egy másik társulat is működött, a „Vonaglók testvérülete", a Confraternitas agonisantium. XIV. Benedek pápa 1749 és 1756-ban teljes búcsút hirdetett azok számára, akik a testvérület oltáránál halotti misét mondatnak. 27 18 KARCSÚ A. A. 1880. 39-42. pp. 19 KARCSÚ A. A. 1880/b. 68. p. 20 SZARKA Gy. 1912.67. p. 21 SZARKA Gy. 1912. 85. p. 22 SZARKA Gy. 1912. 87. p. 23 SZARKA Gy. 1912. 88. p. 24 SZARKA Gy. 1912. 89. p. 25 KARCSÚ A. A. 1887. 136. p. 26 KARCSÚ A. A. 1887. 148. p. 27 KARCSÚ A. A. 1887. 140-141. pp.
