Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában

elfogadták". 1 A névváltoztatás eredménye végül Pécsi „Hárfa" Dal és Zeneegyesület lett, a polgármester felterjesztésének javításából úgy tűnik azért, mert az összekeverhetöség miatt zavaró ,,budai" jelzőt a belügyminiszter jóváhagyásában nem támogatta.

82 A zászlószentelésre 1936-ban került sor. A második világháború következtében a taglétszám erősen fogyatkozott, és miután 1944 októberében az egyesület helyiségét katonai célra lefoglalták, az egyesület gyakorlatilag nem működött tovább. Végül 1948 márciusában, a belügyminiszter egyesületeket feloszlató rendeletével megszűnt.

83 (11. kép) II. kép Az tíjjáalakitlt „Hárfa" levélpapírjának fejléce, a dalkör jelvényével Következtetések Térjünk vissza a dolgozat elején felvetett kérdésekre: a pécsi hárfa miért nem futott be az orgonáéhoz hasonló karriert, és miért kellett a hárfagyártásnak rövid időn belül elhalnia? Ha már Horváth Mihály könyvének idézett részletében Angster Józseffel vetette össze Lenhardt János munkásságát, tegyük mi is ezt, hogy plasztikusabbá váljon, milyen különbségek vezettek a két eltérő karrierhez. A kettejük közötti legszembetűnőbb különbség az, hogy Angster két generációval korábban született. 33 évesen, 1867-ben kapott iparengedélyt Pécs város Tanácsától és rögtön a pécsi zsinagóga orgonájának építésével kezdhette pályafutását. Az éppen polgárosulásnak induló városban kevés vetélytársa akadt.

84 Angster nagy előnye volt az a tapasztalat és látásmód, amit tízéves vándorlása alatt szerzett. Különösen az akkori orgonaépítés egyik legelismertebb mesterének számító Aristide Cavaillé-Coll párizsi üzemében eltöltött idő alakította Angster szemléletét. Ennél sokkal kézzelfoghatóbb tudományt is kapott: megismerhette az üzem különböző orgonaváltozatait, és a mester technikai újításait is készen kapta. Abban, hogy önálló tapasztalat és - a döntés pillanatában még - iparengedély nélkül megbízták a zsinagóga orgonájának építésével, nem kis szerepet játszott vándorkönyve és a párizsi mester minősítése. Angsternek még úgy is sikerült talpon maradnia, hogy egy különleges hangszerre specializálódott. Szerencséje volt, hogy egy olyan, gazdaságilag, kulturálisan prosperáló korban építette ki iparát, amelyre a középületek 81 BML IV. 1428: 65: 1454: Jegyzőkönyv a címváltozást kimondó közgyűlésről és az új tisztikar megválasztásáról. 82 BML Polgármesteri iratok I 34/1949-2812, ezen belül: 25246/1932: A Hárfa-daloskör névváltoztatásának engedélyezését kéri. 83 BML Polgármesteri iratok I 34/1949-2812. 84 ANGSTER J. 1993. 15. p.