Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában

Lenhardt vállalkozásai 1927 elején a következő képet mutatták: Ingatlana nem volt, így csak bérleményekben tudott berendezkedni. 36 darab bérzongora tartozott a Király utca 38. szám alatti hangszerüzletéhez, ehhez csatlakozott még egy két helyiségből álló hangszerkészítő és javító műhely (Király utca 40.).

30 E teleppel szemben, egy volt cukorkagyár épületében (Király u. 33.)"'

1 rendezte be hárfaüzemét, ahol két nagyobb helyiségben három villanymotorral hajtott, saját tervezésű gépsor működött. A hárfákat „a hangszekrénytől kezdve az utolsó legkisebb szegecskékig minden alkatrészében"

32 saját üzemében és saját segédeivel, betanított szakmunkásaival együtt állította elő. 1925től 1930 tavaszáig állt Lenhardt alkalmazásában Stojánovics Dániel, aki csak hárfákat készített. A két üzemben összesen hat szakmunkást foglalkoztatott.

34 1927 januárjában a kereskedelemügyi miniszternek írt kérvényében Lenhardt ingóságainak forgalmi értékét 160 000 pengőre becsülte.'

15 Több hárfatípust gyártottak a műhelyben, köztük legértékesebbek a finom koncerthárfák voltak.

36 Háromféle kivitelű duplapedál-hárfa készült: egyszerű - bizonyára díszítés nélkül -, faragottgravírozott, és aranyozott.

37 Lenhardt nem elégedett meg a hagyományos hárfakészítéssel, azt a kor követelményének megfelelően gépesítette, mégpedig úgy, hogy a gépeket maga fejlesztette, kísérletezte ki: „Mintán a hárfa túl magas áránál fogva a többi hangszerrel szemben nem terjedhetett el, tervet gondoltam ki annak olcsóbb előállítására, hogy minél többeknek hozzáférhetővé tegyem. Ezen tervet nehéz szellemi és idegölő kísérletezések és jelentékeny anyagi áldozatok árán szerenesésen megvalósítottam. Különleges gépeket konstruáltam és állítottam elő, azonkívül sok más előkészületet is tettem, hogy a hárfának különösen nehéz és komplikált szerkezetét teljes pontossággal, könnyebben és gyorsabban állíthassam elő, mint a külföldi hárfagyárosok, amiért is nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy jelenleg az egész világon nincs még egy olyan hárfaüzem /: gyár :/, amely annyira finom, precíz gépekkel volna berendezve, mint az enyém. A kísérletezéseknél kép Az op. 12. száméi Lenhardt-hárja az MTA Zenetörténeti Múzeumából (Faló: Pásztor Andrea) 30 BML Pécs város első fokú közigazgatási hatósága. Iparlajstrom VII (A, B, C, D), 45/1903. 31 BML Pécsi Ipartestület, cégnyilvántartási lap. 32 JPM Tört. 0. 1.71.738.2. 33 BML Pécsi Ipartestület, cégnyilvántartási lap; a Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P. 1.407/1934/41. Stojánovics Dániel tanúvallomása. 34 JPM Tört. O. 1.71.738.2.: Lenhardt a kérvényben hat szakmunkásról számol be, de cégnyilvántartási lapja csak négy alkalmazottat sorol fel ebben az időszakban. A halfákkal kapcsolatos asztalos munkát valószínűleg Ruppert Imre és Novincs György asztalos mesterek végezték. (BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P.1.407/1934/41.) 35 JPM Tört. O. 1.71.738.1.: Elképzelhető, hogy a felveendő kölcsön reményében Lenhardt eltúlozta ingóságai értékét. Egy év múlva, saját használatra készített felmérésében már passzívumot állapított meg. 36 BML A Pécsi kir. ítélőtábla iratai. P.1.407/1934/41. Stojánovics Dániel tanúvallomása. 37 Lenhardt aranyozott hárfáinak 3000, rámás (faragott) halfáinak 2400 pengő volt a forgalmi értéke. BML A Pécsi kir. Járásbíróság iratai. 23363/1932. Lenhardt János hagyatéki ügye, póthagyatéki leltár, 1933. március 11.