Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában

s. kép Az op. 12. szánni Lenhardt-hárfa cégjelzése az MTA Zenetörténeti Múzeumából (Fotó: Pásztor Andrea) nem voltam azzal megelégedve, hogy csak azt hozzam létre, amit ma a legjobb amerikai teljesítmény mutat fel, hanem sikerült azt számos javítással és szabadalmazandó újításokkal messze túlhaladni. " Lenhardt büszke volt újításaira, amelyekről nem tudunk sokat, mert tervével ellentétben a Szabadalmi Hivatal nem őriz tőle bejegyzést. Kérvényeiben sem árul el konkrétumot, de valami korszakalkotót sejtet: „hárfáim nem csak teljesen méltó versenytársai a külföldieknek, hanem azokat a hangszeren végzett kiváló újításaim folytán messze tut is haladják. Ezen újítások a kezdeményezés jellegével bírnak és föltétlenül alkalmasak arra, hogy a hárfahangszer történetében korszakalkotó jelentőségűek legyenek, mert ha figyelembe vesszük azt, hogy a hárfa ma használatos alapja 1810 óta semmiféle technikai változáson nem ment át, kétségtelen, hogy ennek a maradiságnak a megtörése és egy új fejlődési irány megteremtése bir olyan fontos és jelentős szereppel, mint 1810-ben Erard újítása. Eltekintve attól, hogy a hatalmas tőkékkel rendelkező külföldi gyárakkal képes vagyok gyártmányaim kiválóságával és mostani szerény eszközeimmel is a versenyt felvenni, kiváló büszkesége lesz a magyar iparnak az én gyártmányom, különösen az említett újítások r ! • »39 jolytan is. Lenhardt beszámol arról is, miért látott hasznot hozó lehetőséget új gépsorok kikísérletezésében, megkonstruálásában: „Hangverseny- és míívészhárfákat eddig csak Paris, London és Chicago egy-egy gyárában készítenek kétszer akkora árért, mint amennyiért én elő tudom állítani. Németországban pedig csak most indult meg egy kisebb üzem, de ugyanolyan árakban, mint a fentiek." Lenhardtnak meggyőződése volt, hogy a hárfa általános közkedveltségnek örvend majd, amint megfelelő áron beszerezhetővé válik, vagy - ahogy hangszerüzletében a zongorák esetében szokásos volt - havonta bérbe adható lesz. „Előbb bérelni és később vásárolni"

41 - írja. Hárfáit a zongorák előállítási árának feléért készítette, és úgy látta, az olcsóbbodás egyenes következménye lesz hangszerének széles körű elterjedése. Emellett számított arra, hogy „csinos és tetszetős külsejénél fogva, mint szobadísz"

42 is kelendő lesz gyártmánya, valamint a nyomasztó lakásviszonyokra tekintettel - a zongorához viszonyított - csekély helyfoglalása és könnyebb szállíthatósága miatt is kedvelt családi hangszerré válik majd. Az anyagi haszonszerzésnél erősebben hajtotta a dicsőség vágya, és az, hogy őszintén hitt a két világháború között gyakran hangoztatott magyar kultúrfölényben, melynek egy leendő bizonyítékát látta saját, a világpiacra kikerülő hárfáiban. Első kérvényében olyan hírnevet és jövőt vizionált magának, amilyet kora - pontosabban közelmúltja - leghíresebb pécsi 38 JPM Tört. O. 1.71.738.1. 39 JPM Tört. O. 1.71.738.2. 40 Uo. 41 Uo. 42 Uo.