Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Pásztor Andrea: Az első magyarországi „Hangversenyhárfa gyár". Egy elfeledett hangszerkészítő nyomában

4. kép Szárnykürt a pécsi Janus Pannonius Múzeumból (Fotó: Fiizi István) Támogatta Lenhardt 1917ben megfogalmazott tervét egy új pécsi városi zenekar felállításáról, amely a Pécsett szinte monopolhelyzetben lévő katonazenekarok alternatíváját jelentette volna. Lenhardt a város anyagi támogatását igényelte a Pécsi Napló hasábjain közzétett tervéhez, amely szerint a zenekar keretein belül elemi iskolát végzett fiúgyermekek professzionális szintű zenekari képzését is elvégezte volna. 2 Az üzletében forgalmazott hangszerek rendelkezésre bocsátásával és javításával Lenhardt teljes egészében felszerelte volna a zenekart, amely számításai szerint négy év múlva önálló hangversenyekre, így pénzkeresetre lett volna képes, végül egy nagy szimfonikus zenekar magvát alkotta volna. Mivel később nem tesz róla említést, úgy tűnik a „zenei kertésztelep"

23 gondolata nem - legalábbis nem az 1917-ben kigondolt formában vált valóra. A Lenhardt által megvalósított zenei képzésről később esik szó. Bár Lenhardt tevékeny tagja volt Pécs város közösségének, nem sok nyom maradt utána. Ma már azt sem tudnánk, hogy a Magyarürögi út mellett található Istenkúti forrás fölé ő állíttatta az „Úristen antropomorfisztikus képét" ábrázoló féldomborművet, ha a Dunántúl című lap nem számolt volna be minderről 1913-ban. Feliratát - „Isten dicsőségére emeltette Lenhardt János és neje" - valószínűleg az építmény körbebetonozásakor takarták el.

24 (6. kép) 5. kép Somogyváry Tivadar cégjelzése a budapesti Stowasser Ilangszergyár bélyegét viselő helikonon (Fotó: Pásztor Andrea) 22 Pécsi Napló. 1917. szeptember 30. 2-3. pp. 23 Haksch Lajos elnevezése. Lásd uo. 24 Dunántúl, 1913. augusztus 9. 3. p.