Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Huszár Zoltán: A Duna, mint nemzetközi vízi út

Továbbá azt is rögzítették, hogy a szabad hajózást semmilyen módon nem lehet akadályozni, a hajókon szállított áruk után nem szedhető vám, vagy adó. A folyó igazgatására két nemzetközi szervezetet hoztak létre. Az Európai Duna Bizottságot (EDB), amelynek tagjai a nagyhatalmak, tehát Ausztria-Magyarország - nem parti államként - Franciaország, Anglia, Poroszország, Oroszország, a háborúban győztesen felemelkedő Szárd-Piemonti Királyság (később az egységes Olaszország) és mint parti állam, Törökország. Az EDB hatásköre Iszákosától (Isaccea) Sulináig terjedt ki. Székhelyéül Galacot választották. Kimondatlanul is fontos volt a tagok számára, hogy a bizottságban a nagyhatalmak legalizálták délkelet-európai jelenlétüket. A bizottságot eredetileg ideiglenes jelleggel - kétéves időtartamra - hívták életre a Duna-torkolat hajózási és műszaki problémáinak elhárítására, ill. az adott folyammeder karbantartására. A szükséges munkák elvégzésének finanszírozását az áthaladó hajóktól beszedett illetékekből kellett előteremteni. E vonatkozásban minden nemzet hajója egyenlő elbánásban részesült. A másik bizottság az állandónak szánt Parti Államok Bizottsága, vagy Folyami Bizottság néven vált ismertté. Tagjai Ausztria-Magyarország, Törökország, Württemberg, Bajorország, a három dunai fejedelemség - Moldva, Havasalföld és Szerbia - küldöttei, akiket a török porta egyetértésével jelöltek ki. Székhelye Bécs lett. Feladata a hajózási és folyamrendészeti szabályok kidolgozása, érvényesítése Iszakcsától felfelé az egész Dunára vonatkozóan, a hajózást gátló műszaki akadályok elhárítása, a Bizottság által felügyelt Duna-szakasz teljes hosszában szükséges karbantartások elrendelése és irányítása, továbbá az ideiglenesnek szánt EDB mandátumának lejárta után az EDB jogköreinek átvétele, valamint a Duna-torkolatok és tengerrészek hajózhatóságának felügyelete volt. A Parti Államok Bizottságának munkáját a párizsi békét aláíró nem parti államok (nagyhatalmak) nem támogatták. Ezért e szervezet nem tudott hatékony tevékenységet kifejteni.

4

'' A párizsi békeszerződés azon passzusa, a XV., amely a dunai hajózás szabadságát - a bécsi kongresszus elveinek megfelelően - deklarálta, a bécsi udvarban negatív visszhangot váltott ki. Ennek a Duna-gözhajózási Társaság dunai hajózási monopóliuma szempontjából volt különösen nagy jelentősége.

44 A Parti Államok Bizottsága Bécsben új nemzetközi Duna-hajózási szerződést dolgozott ki, amelyet 1857. november 7-én a négy szuverén állam, Ausztria, Wurtemberg, Bajorország és Törökország írt alá. (A három dunai fejedelemséget nem hívták meg az aláírásra a török tiltakozás miatt.) A Duna-hajózási okmányban (Acte de navigation du Danube), amelyet az aláíró országok rataifikáltak, tulajdonképpen a párizsi békeszerződés Parti Államok Bizottságára ruházott feladatait konkretizálták. (Folyamhajózás biztosítása, folyamrendészeti teendők stb.)

45 Az EDB működését a 19. század második felében többször is meghosszabbították, először az 1858-as II. párizsi kongresszus, amelyen az EDB angol és francia tagjai nem fogadták el az 1857-es Duna-hajózási okmányban leírtakat. Az 1866-os III. párizsi kongresszus határozatai nyomán a szervezet folyamatosan ellátta feladatait.

46 Az 1878-as berlini kongresszus egyik legfontosabb határozata a Dunához kapcsolódott, ugyanis az Al-Duna biztonságos hajózhatóvá tétele érdekében született. A kongresszus döntése nyomán az Osztrák-Magyar Monarchiát bízták meg a feladat elvégzésével.

47 Az AlDuna - Kazán-szoros, Zuhatagok, Vaskapu - szabályozásának nagy munkáját a magyar kormány vállalta magára. A közel két évtizedes, változó intenzitású folyószabályozás után 43 A Pallas Nagy Lexikona 1893. V. k. 5%. p., Palotás E. 1984. 21-22. pp. 44 PALOTÁS E. 1982. 22. p., 25. p. 45 PALOTÁS E. 1984. 28-29. pp. 46 FEKETE Gy. 1984. 438. p., PALOTÁS E. 1984. 29-30. pp. 47 FEKETE Gy. 1984. 438. p.