Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
I. Tanulmányok - Huszár Zoltán: A Duna, mint nemzetközi vízi út
1896. szeptember 27-én adták át a forgalomnak a Zuhatagos-szakaszt és a Vaskapu-csatornát. 48 Ezzel a Dunán megvalósult a folyamatos, átrakás nélküli hajózás lehetősége. Az 1883. évi londoni konferencián az EDB mandátumának újabb, immár 21 évre történő meghosszabbítását fogadták el olyan módon, hogy a lejáratkor újabb 3 évre meghosszabbodik a mandátum mindaddig, amíg a bizottság valamely tagja a lejárat előtt egy évvel nem emel ez ellen kifogást. Az EDB gyakorlatilag az első világháborúig változatlan formában fennállt. Ezen a konferencián döntöttek a Vaskaputól Brailáig terjedő szakasz egységes hajózási és folyamrendészeti felügyeletére vonatkozó szabályzatról. 49 Az első világháború befejeződése után a győztes hatalmak érdekei érvényesültek a dunai hajózásban is, akik 1918-ban egy dunai hajózási parancsnokságot (Commandenet de la Navigation du Danube) állítottak fel Ernest Troubridge 50 angol admirális vezetésével. A szervezet székhelye előbb Belgrád, majd Budapest lett. Később a parancsnokság - Commission Interalliée du Danube néven — politikai jellegű bizottsággá alakult át, mely a szövetséges haderők forgalmi és élelmezési szükségleteinek vízi úton történő ellátását, a folyami hajózás háború előtti viszonyainak visszaállítását és a központi hatalmaktól lefoglalt hajók használatbavételét, valamint a volt magyar Vaskapu-szolgálat továbbfolytatását tűzte ki feladatul. 51 A nemzetközi folyók problémáját 52 lényegében azonos tartalmú szabályozással kezelték a világháborút lezáró versailles-i békeszerződésekben, így a saint-germainP 3 , a trianoni 54 , a sevres-i, illetve ennek helyébe lépő lausanne-i szerződésben is. A Duna-kérdést a Magyarországgal megkötött trianoni békeszerződésben (1920) igyekeztek a győztesek megoldani. A békeszerződés több pontja is foglalkozik a Dunával. A XII. rész 274-293. cikkelye tárgyalja a Dunára vonatkozó előírásokat.' 5 Alapvetően a hajózás szabadságának szellemében íródott cikkelyek között több ellentmondás fedezhető fel. Nem azonos lehetőségeket biztosítottak a Szövetséges és Társult Hatalmak, ill. Magyarország állampolgárai számára „a hajózás szabadsága szellemében" 56 az Ulmtól nemzetközinek nyilvánított Dunán. „Nevezetesen bármelyik Szövetséges és Társult Hatalom hajóinak joguk lesz Magyarország területén levő, s a magyar hajók számára nyitva álló összes kikötőkbe vagy helyekre, vagy onnan mindenféle árukat és utasokat nem súlyosabb feltételek mellett szállítani, mint amelyek a belföldi hajókra nézve irányadók; a belföldi hajókkal egyenlő elbánásban fognak továbbá részesülni mindennemű kedvezmények, úgyszintén a kikötői és rakparti illetékek tekintetében, ideértve a könnyítéseket a veszteglésnél, be- és kirakodásnál, a tonnage-, rakpart-, kalauz-, világító-, vesztegzár- és minden más hasonló díjakat és illetékeket, amelyeket a Kormány, közhivatalnokok, magánosok, testületek vagy bármiféle intézetek nevében és javára szednek. 48 FEKETE Gy. 1984. 438. p. 49 FEKETE Gy. 1984. 438. p., PALOTÁS E. 1984. 148-150. pp. 50 Ernest Troubridge admirális az I. világháború utáni években a dunai angol misszió parancsnoka és egyben az Európai Duna Bizottság elnöke volt. Kezdeményezésére és javaslatára lett a Duna hajózási szempontból nemzetközivé nyilvánítva, s ennek megfelelően jött létre 1921-ben a Comission Internationale du Danube (CID), a Nemzetközi Dunabizottság szervezete. MARCZIS E. 1995. 86. p. 51 PAPP R. 1943. 132. p. 52 BRUHÁCS J. 1986. 120. p. 53 KEREKES L. 1984. 42-49. pp., ZÖLLNER, E. 1998. 371-378. pp., SZÁVAI F. 1999. 31-42. pp., SZÁVAI F. 2004.45-106. pp. 54 ORMOS M. 1984. 369-386. pp., ORMOS M. 1998. 81-85. pp., SZÁVAI F. 1999. 31-42. pp., SZÁVAI F. 2004. 45-106. pp. 55 1921. évi XXXIII. tc. 274-293. cikk (www.1000ev.hu), Zeidler M. 2003. 270-274. pp. 56 1921. évi XXXIII. tc. 274. cikk (www.1000ev.hu)
