Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tóth G. Péter: Szemfényvesztő idegenek a 17-18. századi Magyarországon
1761-ben viszont épp egy Istennek tetsző kegyes szobor elkészültéhez járult hozzá egy izgalmakban bővelkedő ördögidéző esemény. A győri Káptalandombon ma is látható Szent Mihály szobor alapjait ugyanis - egy ilyen démonidézéssel megtalált pénzből - finanszíroztatta Győr város és a megye hatósága az egyház erős közreműködésével. Történt, hogy a győri Seregély István magyar nemesember, akinek Enesén birtoka, Győrújvárosban pedig háza, a Dunán gabonaszállító hajói voltak, a vád szerint 1759-ben ördögi szövetségre lépett Heffner Mátyás alsó-ausztriai, Győrszigeten működő német takácsmesterrel, Sperber János dunapentelei csapossal, később gyalogos katonával, Singer Mátyás hajófelügyelővel, Keresztény Pál győrújvárosi lakossal és Haiczinger Tamás Vince pápai kertésszel, hogy az ördög segítségével sok pénzt, legalább százezer aranyat szerezzen maga és társai számára. Sperberrel a saját vérével írattak szerződést, melyben az ördögnek lekötötte magát három föltétel mellett: ha az ördög bűvös süveget hoz nekik, melyet aki a fejére tesz, láthatatlanná válik; ha papucsot hoz, melyet ha lábára húz, azonnal odarepül, ahová akar; és ha bizonyos jelvényt hoz, melynek fölmutatására az ördög az ő szolgálatára áll. A nemesember Seregély István azt állította társai előtt, hogy egy fekete tükre volna, bár még senki sem látta, melyet külön arra a célra készíttetett Bécsben, hogy démont idézzen. A használati utasítás szerint ezt holt ember szemére kell tenni, kilenc napig rajta kell hagyni, és a kilencedik napon abban az órában kell levenni, amikor rátették. Seregélynek volt egy szarvascsont-nyelü kése is, melyet kilenc kereszt és kilenc hold ékesített. Ezzel kört kellett maga körül húznia, majd a holtember szeméről levett tükörbe kellett belenéznie. így megláthatta az elásott kincset, amelyet a szolgálatára álló ördöggel hozathatott el. A díszes kompánia többször tartott megbeszélést, ahol ördögidéző énekeket is énekeltek. Haiczinger például kijelentette, hogy az ördög már nála van, egy kis üvegbe zárta. Most már csak egy papra van szüksége, aki az ördögöt szentelt kehelybe csukhatja, hogy azután parancsolhasson neki, amit akar. Kerestek is papot mindenütt erre a célra, de nem találtak. Amikor tettük kitudódott a városi törvényszék súlyos ítéletet hozott, csak jelentős pénzbüntetéssel válthatták meg életüket. Seregély Istvánt, nemesember lévén, a megyei bíróság elé állították. Kiderült, hogy társait azzal is hitegette, hogy mihelyt a bűvös sapka és papucs birtokába jut, a porosz király segítségére megy Mária Terézia királynő ellenében. Az ördöggel való cimboráskodása és istenkáromlásai miatt 150 körmöci arany büntetésre ítélték. Ezen a pénzen a Mihály arkangyal tiszteletére szobrot kellett emeltetnie, ahol az ördögidézés történt. 39 Ugyanebben az időszakban érkezett Magyarországra a délvidéki, dalmát származású Szvetics Mihály is, akit 1752-ben vádolt meg a Pécsi püspökség úriszéke. A vád szerint a fiumei születésű, kiugrott pap bűntársaival - Hirs Márkus sütőinassal és Bersik János gombkötőlegénnyel - egy halott ujja, egy Kristóf-imádságot tartalmazó bűvös cetli és egy szentkép segítségével varázsolt volna. Céljuk egy állítólagos rejtett kincsre lelés volt a tettyei temetődombon. Szvetics - magát mentve - tettestársai mellett bevádolta még Bacsics Jánost, Neosold Ferencet és Taiss Józsefet, hogy ők varázslataikkal vihart és tűzvészt támasztottak volna Pécs városa ellen, amit csak Szveticsnek sikerült megakadályozni. Az úriszéki vizsgálat során fény derült Szvetics előéletére is, amit - mivel kellően jól dokumentált életút - talán érdemes egy kicsit hosszabban is ismertetnem. Fiúméban született 1714-ben, apja Szvetics József magyar, anyja Bakich Katalin dalmát. Szülei ott nevelték a grammatikai osztály elkezdéséig, a szintaxis (mondattan - a szerk.) osztályra viszont már Triesztbe ment, ahonnan egy év múlva Velencébe utazott poétikát, (költészettan - a szerk.) annak elvégzése után pedig Johann Alboni vagy olaszul Zambattista orvosnál sebészetet tanult. Orvosi tanulmányokkal hat évet töltött, de stúdiumait nem fejezte be. Saját bevallása 39 Magyar Országos Levéltár, C 28, Acta captivorum et malefactorum ; Lad. A. Fase. 1. No. 3. Lig. 8.
