Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tóth G. Péter: Szemfényvesztő idegenek a 17-18. századi Magyarországon

szerint tanult a fejfájásokról, a zsugorodásokról, a gyengeségi állapotokról és azoknak gyógyításáról, de - szerinte - nem bűbájos eljárásokkal, hanem természetes szerekkel élt. Velencéből Ferrarába ment szónoklattan tanulmányokra, ahol egy évig volt. A következő évben nevelőnek állt a gróf Godefrida családhoz. Ujabb két év elteltével visszatért Velencébe, hogy orvostani tanulmányait folytassa, majd ezt mégsem befejezve visszatért hazájába, szüleihez Fiúméba. Mivel szerencséjét nem lelte, Pula dalmát városba ment, hogy az egyházi rendbe lépjen, támogatójaként megnyerte magának Balbi dalmát püspököt, akinél egy hétig vendégeskedett. Az egyházi rendben csupán fél évig volt, mert himlő miatt látása meggyengült, pappá nem lehetett, így Ostia kikötővárosban bölcseleti tanulmányokat vett fel. (Bár pap nem lett, de papi ruhában járt-kelt különféle helyeken, amíg Pécsett 1751-ben a ferences rend helynökének intézkedésére azt le nem kellett vetnie). Betegségéről pótlólag azt mondta, hogy fél évig volt himlőben, látását egyszer teljesen elvesztette, és csak egy páduai zarándoklat elvégzése után, fogadalmát végrehajtva gyógyult meg részlegesen és nyerte vissza látását. Páduából Velencén és Trieszten át ment Laibachba Grasaczky grófhoz, aki őt keresztényi könyörületből két éven át eltartotta. Onnét Zágrábba ment egy Máté nevü gombkötőhöz. Ekkor a zágrábi káptalantól ajánló levelet kért, amivel Grazba ment, mert Margit nevü nővére ott volt férjnél egy Kubier nevű szabónál Mariahilf külvárosban. Grazban egy grófi családnál volt háromnegyed évig nevelőként. Grazból Bécsbe ment, ahol alamizsnából élt több mint két évig, innét pedig Pozsonyba távozott és a város plébánosához, Jeger Ferenchez ment, ki őt könyörületből három hónapig eltartotta. Pozsonyból mint (ál)szerzetes távozott Nagyszombatba, ahol egy hétig alamizsnán élt. Innét érkezett Pécsre, mert azt gondolta, hogy Berényi gróf püspök még él, akinél szándéka volt kérelmezni, hogy a papnevelő intézetben vagy a kórházban munkát találjon. Reményében csalatkozva két hétig újból alamizsnán élt, majd elment Siklósra, onnét a Duna mellett Budára, ahol a városi biztos Mihics Antalnál lakott a Vízivárosban, betegek gyógyításával időzve fél éven keresztül. Budáról Kassára ment, ahol Csáky Antal gróf öt hétig ellátást adott neki. Innét Egerbe ment és jelentkezett Englmajer nagyprépostnál, hogy a kórházhoz juttassa be, de ott az elegendő létszám miatt nem vették kérését tekintetbe. Két hétig a püspöki udvarban tartózkodott, majd Nagyváradra távozott Forgács püspök udvarába, aki őt szintén keresztény könyörületből több mint három hétig eltartotta. Váradról újra a Dunántúlt célozta meg, Celldömölkön kegyes zarándoklatot tett, ahonnan ismét Pécsre indult 1751-ben. Ám útközben egy faluban, Dályogon a plébános rendelkezésére elfogták és Pécsre hozták, ahol a püspöki helynök joghatósága alá helyezték, kinek rendeletére októberben - mint már említettem - a papi ruhát kényszerült letenni. Attól kezdve Pécsett világi ruhában szabadon járt-kelt egész a jelenlegi elfogatásáig. Ajánló és igazoló levelei voltak - állítása szerint - azon püspöktől, aki őt az egyházi rendbe felvette, továbbá a laibachi püspöktől, a gráci főesperestől, a nagyváradi püspöktől és a bécsi apostoli nunciustól. Azonfelül Pozsonyban a kormánybiztostól, a zágrábi káptalantól is nyert iratot; útlevele volt Sopron városától. Megvallotta még, hogy egyszer be volt zárva Futakon egy éjszakára azért, mert az ottani szerb pópával vitája akadt, de más büntetést állítása szerint eddig nem kapott. A viharos múltú Szveticsről, amikor megérkezett Pécsre, mint idegenről a köznép széltében azt állította, hogy jégverést, tűzvészt tud okozni, mivel ehhez hasonló szerencsétlenségekkel fenyegetőzött. Erről azt nyilatkozta, csupán a zivatarfelhők elűzésének mesterségét hirdette, hogy azok a földnek ne ártsanak. Ezt a tudományát két évvel ezelőtt - Mihics Antal budai biztos kérésére - sikerrel ki is próbálta és az hatásosnak bizonyult. Arra a kérdésre, hogy hány holttestet ásott ki kincskeresés közben, azt vallotta, hogy ő egyet sem, hanem ásott ki Hirs Márton néhány társával, kiket ő nem ismer, és pedig a Tettyén. Ezt is csak onnét tudja, hogy a város hajdúi a siklósi kapunál neki ezt elbeszélték. A pécsi budai külvárosi