Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Balpataki Katalin: Egy „szocialista település", Százhalombatta az 1950-es évek forrásaiban

tekre. „Az_a csekély kis föld, amely még rendelkezésünkre áll, szükséges a faluból elhurcolt s jelenleg Szegeden, vagy Temesváron lévő földmunkásoknak, ha onnan hazatérnek."^ Az elhurcoltak száma, a visszaemlékezések alapján 20-40 főre tehető, akik közül számosan a szegedi Csillag börtönben ragadtak, illetve meghaltak tífuszban. Az ország nyugati részén még folytak a harcok, miközben a „felszabadított" területeken megkezdődött az új hatalmi szervek, a nemzeti bizottságok szervezése. Ezek a régi közigazgatás helyébe lépve irányították az élet újrakezdését, a romok eltakarítását, a gazdasági életet, az akkor még egyházi kezelésben álló iskolai oktatást stb. A politikai pártok helyi szervezeteit Százhalombattán is hamar megalakították. Ezen pártok képviselőiből állt össze a nemzeti bizottság is. A Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének soraiba a baloldali érzelmű lakosság lépett Rózsa Sándor és Tóth K. István vezetésével. Tóth K. István az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk egyik szervezője volt, és mint illegális kommunista a falu dunafüredi nyaralótelepén bujkált üldöztetése alatt. A „felszabadulás" után aktívan segített a kommunista rendszer helyi bevezetésében. A Szociáldemokrata Pártot a helyi kisiparosok és az értelmiségiek,

5 a Nemzeti Parasztpártot az agrárproletárok,

6 a Független Kisgazdapártot a vagyonosabb kisparasztok

7 alapították. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945. március 17-én elfogadott rendelet értelmében Százhalombattán is megalakult a földosztást levezénylö Földigénylő Bizottság, melynek elnöke Tóth K. István volt. A parcellázást április 8-án kezdték a vasútállomáshoz közel fekvő Pannónia puszta földjeinek felmérésével. A földosztás során a földbirtokosok tulajdonában levő 1845 holdból 178 családnak 1165 holdat osztottak ki. Ekkor parcellázták fel Hámori Bíró Pál földbirtokos földjéből a mai Újtelep területét 169 házhellyel. Az új tulajdonosok 1945. április 22-én, ünnepélyes keretek között vették át birtokukat.

8 A kiosztott földeken azonnal megkezdődtek a mezőgazdasági munkák, majd a családi házak építése is (1960-ig 25-30 ház épült fel). A Nemzeti és a Földigénylő Bizottság mellett hosszabb-rövidebb ideig egyéb népi szervek is alakultak: Termelési Bizottság,

9 Újonnan Földhöz Jutottak Országos Szövetsége (UFOSZ),

10 Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DEFOSZ).

11 Új társadalmi szervezetek is alakultak - Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ),

12 Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ),

13 melyek feladatul kapták az új eszmék terjesztését. A különböző vidéki bizottságok, szövetségek munkáját nagyban segítették a városi üzemekben dolgozó, ún. falujárók. Százhalombattát a budapesti Fogaskerékgyár és a budafoki Zománc- és Edénygyár fiatal munkásai vették pártfogásukba. A felszabadulás utáni első választásokon a 37 tagú testület 61%-a dolgozó paraszt, 25%-a munkás, 14%-a értelmiségi és egyéb foglalkozású volt. A manipulált 1947-es választások, majd az 1949-es teljes kommunista hatalomátvétel következtében a munkások aránya jelentősen megnőtt a képviselő testületben,

14 és ez a - agrár gyökerekkel rendelkező - település hagyományos társadalmi és gazdasági berendezkedésének utolsó évtizedét eredményezte. 4 Földigénylő bizottság elutasító levele a plébániahivatal kérésére. MM 2006.1.13. 5 Alapító tagok: Miákits József, Bori Ferenc, Hajdú György 6 Alapító tagok: id. Izsó György, Bula Károly, id. Poós András, Vucskocis Gergely 7 Alapító tagok: Csupics Miklós, Kővári István, Mikulecz Károly, Csupics Mihály, Szegedi András, id. Tóth György 8 Földigénylő Bizottság jegyzőkönyve. 1945. április 8. MM 2006.1. 4. 9 Vezetője: Szegedi András 10 Vezetője: Bárányos Ferenc 11 Vezetője: Csupics Miklós 12 Alapító tagok: Jászberényi István, Menyházi István, Tóth László, Horváth Mihály, Weimola Péter 13 Alapító tagok: Udvardi Károlyné, Tóth K. Istvánné, Peitler Lajosné, Vinis Györgyné 14 FERENCZI I. 1970. 19. p.