Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Balpataki Katalin: Egy „szocialista település", Százhalombatta az 1950-es évek forrásaiban
A kommunisták pártja az 1945-ös földosztás lelkes támogatója és végrehajtója, 1948-tól módosította agrárpolitikáját, melynek keretében megindult a termelőszövetkezetek erőszakos szervezése, a tervgazdálkodás bevezetése a mezőgazdaság kárára. Az I. ötéves terv (1950-1954) az addig eredménytelen kollektivizálás végrehajtását szorgalmazta mindenféle kényszerítő eszközök igénybevételével. Az 5 hold feletti földtulajdonosokat adóterhekkel, a beszolgáltatási kötelezettségek folytonos növelésével vették rá magángazdaságuk feladására. A 25 hold feletti közép- és gazdagparasztságot még ezeken felül külön terhekkel próbálták gazdaságilag és társadalmilag ellehetetleníteni. Ennek ellenére a földbirtokosok még kitartottak tulajdonuk mellett. Az esetek többségében eleget tettek az irreális beszolgáltatási kötelezettségeknek, már csak azért is, mert ennek elmulasztása a közellátás veszélyeztetését vonta maga után, amely büntetendő cselekmény volt. Százhalombatta ófalusi részén nagy szerepet játszott a közösségi összetartás, egymás kisegítése. A külterületi tanyákon élő „kulák gazdák" körében - ahol nem volt közvetlen közösségi védelem - előfordultak komolyabb atrocitások, belterületen azonban nem voltak kiemelkedő esetek. Nehezen boldogultak az 1945-ös tavaszi földosztás kedvezményezettjei is. A kellő tapasztalat és a termelőeszközök hiánya további terheket rótt az emberekre és a mezőgazdaságra. Mint az országban általában, Százhalombattán is az új földtulajdonosok - egykori uradalmi cselédek, gazdasági munkások - hozták létre az első termelőszövetkezetet. Az alapító felajánlást a rendszer elkötelezett híve Tóth K. István tette. 15 (3. kép) A felajánlott területek és a felszólított gazdák földjeinek összevonásával megalakult a Szabad Május 1. Termelőszövetkezet. A jó példát követve és a falujárók agitálására, még ugyanebben az évben megalakult a Stromfeld Aurél Termelőszövetkezet, majd a két szövetkezet az utóbbi neve alatt 1951-ben „papíron" 16 egyesült. 1951-ben, a régi földbirtokosok beléptetésével jött létre a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport, melyből 1953-ban 16 tag kilépett és létrehozták a Damjanich Termelőszövetkezetet. A termelőszövetkezetek létrejöttük pillanatától infrastrukturális, szervezeti, gazdasági és személyi gondokkal küzdöttek. A tagosítások húzódása - amely jelentősen összezavarta az amúgy is tisztázatlan földtulajdoni viszonyokat -, az egyenlőtlen vetőmag és eszközclosztás a termelést, a közel látást veszélyeztette és társadalmi feszültséget okozott. Átmeneti enyhülést az 1953-as politikai fordulat hozott. Nagy Imre kormánya eltörölte a kuláklistákat, a beadási hátralékokat, enyhítette a terheket és agrár beruházásokat kezdeményezett. Százhalombatta mezőgazdasági helyzetén ez sem segített. A földből élők jövőbe vetett bizalma, termelési kedve rohamosan vesztett presztízséből, mely kihatott a közösségi tudatra is. Az elindult változásokat már nem lehetett leállítani, melyet 1956 februárjában tovább erősített a sztálini rendszer hibáit elismerő SZKP Kongresszusa, amely a gyűlölt Rákosi bukását eredményezte. Az ország számos pontján, vitakörökön taglalták többek között a mezőgazdaság áldatlan állapotát, a változtatás szükségességét. Az itt elhangzó felvetések - a sajtó híradásainak köszönhetően - eljutottak az ország különböző pontjaira. Százhalombattán a sajtó és a rádió híradásai mellett, a Budapesten dolgozó munkások beszámolója is pontosította az eseményeket. Az 1956-os év természeti nehézséget is hozott a mezőgazdaság számára. A tavaszi nagy dunai árvíz Százhalombattán is jelentős károkat okozott. Ezek enyhítésére különböző élelmiszersegélyekben részesült a település, melynek szétosztásában nem a rászorultság, hanem a politikai kapcsolatok domináltak. Az országos és a helyi események egyre inkább szították az egyébként is izzó hangulatot, amely az óvatos (egymás közti) kibeszélésben nyilvánult meg. 15 Tóth K. István felajánló levele. MM 2006.1. 88. 16 A Stromfeld, Május 1, Szabad Május 1: az iratokban, személyes visszaemlékezésekben következetlen a névhasználat, de egy tsz-t takar.
