Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Szvitek Róbert József: Egyházi élet a kiskomári várban a 17. században

A prédikátort tartó helyeknek lehetőségük volt arra, hogy ha lelkészük éves szolgálata letelt és elégedetlenek voltak vele új lelkészt kérjenek maguknak a zsinattól. Paksi István várbeli lelkész szolgálatával sem mindenki lehetett megelégedve, mert 1633-ban panaszt tettek ellene a zsinatnál. A fő vád az volt ellene, hogy nem tart meg minden prédikációt. A lelkészt Koszorús Péternek és Balassa Benedek vajdának kellett megvédenie, akiket a püspök rendelt a lelkész mellé, hogy oltalmazzák, de ha illetlenül viselkedik megintsék.

43 A reformátusok és az evangélikusok között folyó ellenségeskedések mellett a Pázmány Péter esztergomi érsek irányításával folyó rekatolizációs törekvések is egyre több eredményt értek el. Batthyány Ádám is katolizált és 1633. november 21-én kiutasította birtokairól Kanizsai püspököt.

44 A püspök Pápára költözött,

45 de ott sem maradhatott hosszú ideig, mert Csáki László nyomására 1634. április 19-én maguk a pápai katonák és polgárok kérték meg, hogy távozzon a városból.

46 Több gyülekezet is meghívta prédikátorának,

47 de a püspök a kiskomáromiak hívását fogadta el. Sárkány István főkapitány április 11-én kapta meg Czeglédi Pál pápai lelkész levelét, amelyben beszámolt a püspök sanyarú helyzetéről. A kapitány a kiskomári sereggel együtt Czeglédi közvetítésével azonnal felkérte Kanizsait a Kiskomár várbeli lelkészi állásra.

48 Április 28-án a kapitány megismételte ajánlatát, mert a püspök nem tartózkodott Pápán, így nem értesülhetett a felkérésről 49 Kecskemét városa is hívta lelkészéül a püspököt,

50 aki azonban nem akarta elhagyni superintendenciáját, és a május 16-18. között megtartott csöglei zsinatra összegyűlt lelkészek sem engedték el. Ezért döntött Kiskomárom mellett, a kecskeméti gyülekezethez pedig a Komárból távozó Paksi István került.

11,1 A zsinat után, május 20-án Koszorús Péter kiskomáromi küldöttel a várba ment, és már másnap megtartotta első prédikációját.

52 Családjával, minden bútorával és vagyonával együtt augusztus 18-án költözött véglegcsen a várba.

53 A püspök, miután ügye nyugvópontra jutott, ismét teljes erővel belevetette magát cgyházszervező munkájába. 1634. június 7-re a kiskomári várba részzsinatot hívott össze a kiskomári esperesség alá tartozó gyülekezetek lelkészei számára. A lelkészek nagy számban megjelentek, bár Hcrcegszölősi János galamboki lelkészt a kiskomári hajdúkkal hozatta be a zsinatra a püspök.

54 A zsinaton összeírták a somogyi gyülekezeteket, az üresedésben lévőket és azokat, amelyeket elfoglaltak tőlük a lutheránusok. Szinte minden megjelent lelkészről jellemzést készítettek, és gyülekezetének megjelent követeit is megkérdezték, mennyire elégedettek lelkipásztori szolgálataival. A lelkész is elmondhatta, mit vár el híveitől. Legtöbb esetben a parókia felújítását és pellengér felállítását kérték. Azt is lejegyezték, hogy egy-egy gyülekezet mekkora jövedelmet biztosít a náluk szolgáló prédikátornak. A lelkészek fizetése 10-18 forint között mozgott, amelyet kiegészítettek falvanként eltérő mennyiségben terménybcli - elsősorban gabona - illetmény mellett szántással, vetéssel, kaszálással és szénahordással.

55 43 Jegyzőkönyv tol. 312-313. 44 Uo. fol. 321. 45 Jegyzőkönyv Ibi. 322.; THURY E. 1998. 300. p. 46 Jegyzőkönyv fol. 326. 47 A szentlőrinci, köveskúti, kecskeméti gyülekezetek. 48 Jegyzőkönyv fol. 335.; THURY E. 1998. 309. p. 49 Jegyzőkönyv fol. 335-336.; THURY E. 1998. 309. p. 50 Jegyzőkönyv fol. 331-332., fol. 342-343. 51 Jegyzőkönyv fol. 343-345.; THURY E. 1998. 310-313. pp. 52 Jegyzőkönyv fol. 346.; THURY E. 1998. 314. p. 53 Anyakönyv fol. 17.; RÉVÉSZ K. 1892. 427. p.; THURY E. 1998. 314. p.; MAKÁR J. 1961. 30. p. 54 Jegyzőkönyv fol. 346.; THURY E. 1998. 321. p. 55 Jegyzőkönyv fol. 347-351. TI 1URY E. 1998. 321-326. pp.