Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok. Studia Historica 8. (Hajdú Ildikó)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok Studia Historica 8. Szerk.: Zombori István Szeged, 2005. 484 p. Hajdú Ildikó A szegedi múzeum történetében — megalapításától kezdve — mindig kiemelt szerepet töltöttek be a könyvek. A múzeum megalakulása Somogyi Károly esztergomi kanonoktól az 1879-es árvízkatasztrófa után kapott könyvtárral vette kezdetét. Első igazgatója 1882-től Reizner János városi főjegyző volt, aki a Somogyi-könyvtár értékes gyűjteményét saját érem- és régiséggyűjteményével kiegészítve indította el a közgyűjtemény fejlődését, majd ezt követően a régészeti kutatómunka és a történeti emlékanyag gyűjtése is megindult. A kutatómunka során a Múzeum tulajdonába került tárgyak, a történeti emlékanyag, valamint maga a könyvtár jelentette a századfordulón megnyíló kiállítások első anyagát is. A könyvek bővülése, gyarapodása terén a következő nagy ugrás az 1950-es években következett be. Ez az évtized egyébként nemcsak a szegedi múzeum, hanem országos szinten, múzeumaink történetében is fontos időszakot jelentett. A múzeumok ekkor kezdenek el országszerte évkönyveket megjelentetni, így Szegeden is útjára indul a Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, amely a múzeumi munkatársaknak a megyére vonatkozó kutatásait közli. Az 1956-tól megjelenő évkönyvek 1995-ig egy kötetben tartalmazták a régészeti, néprajzi, helytörténeti és biológiai témájú tanulmányokat, mégpedig tematikus csoportosításában. A Múzeum anyagának folyamatos bővülésével azonban egyre több önálló osztály és gyűjtemény szerveződött, 1954-ben például az irodalomtörténeti gyűjtemény, 1978-ban pedig az intézményi struktúra átszervezése révén létrejött a Történeti Osztály, amely a késő középkortól a jelenkorig tartó időszakra vonatkozóan gyűjti és kutatja a történeti emlékeket. Mivel a múzeum folyamatosan gyarapodott, s egyre több önálló gyűjtemény jött létre, a muzeológusok kutatómunkája is egyre bővülő publikációs igénnyel lépett fel, ezért 1995-től a muzeológiai tudományágak önálló évkönyvet „kaptak" Studia Historica címen. Ezzel a megoldással külön megjelenési lehetőséghez és periodikához jutott a régészet, a történelem, a néprajz, a természettudományok, valamint ötödik területként összevontan az irodalom- és művészettörténet. Az egyes tudományterületek munkatársai így jóval nagyobb szabadságot nyertek munkásságuk, elért eredményeik bemutatására, a tematikus évkönyvek ugyanakkor a nemzetközi könyvcsere alapjául is szolgálnak. A Studia Historica sorozatában leginkább várostörténeti vonatkozású tanulmányok kapnak helyet, így a 8. kötetben is több tanulmány foglalkozik Szeged újkori történetével, ezen bclüla város vendéglátásának históriájával. T. Knotik Mártának az 1800-as évek második felében működött kávéházakról, vendégfogadókról, korcsmákról és borkimérésekről szóló tanulmánya korábbi, 2002-ben publikált munkájának folytatása, amely az 1853/54-ben készült városi összeírást dolgozta fel. A szerző több évtizedre visszanyúló kutatása alapján részletes adattárat közöl a szegedi vendéglátó üzletekről és tulajdonosukról, s a listát korabeli fotókkal és képeslapokkal illusztrálja. T. Knotik Márta témájának részterületével foglalkozik Bendesi Gábor Juranovics Ferencről szóló tanulmányában. Juranovics a szegedi vendéglátás történetének egyik meghatározó alakja volt a 19. század második felében. Bár nem helyi születésű, mégis a korabeli értelemben vett modem szegedi üzletember típusa, aki idegenként vált a város meghatározó alakjává. A tanulmányban Bendesi Juranovics Ferenc életútja mellett megraj-