Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)

vetve visszavezethető a muzeológiai tevékenység sajátosságára és az ismeretek feldolgozási szintjére, a publikáltság fokára" 13 . Márpedig ez alacsony, holott éppen „Az üvegmüvesség történetét kutató és feldolgozó tudományos munka a múzeum mindenkori gyűjtemény­gyarapító tevékenységének tükörképe." 14 - lévén olyan tudományág, amelyben az írott for­rások feltárása és a tárgyvizsgálat egymástól elválaszthatatlan. Kétségtelen, hogy még legjelentősebb országos múzeumaink üveggyüjtcményeinck sincs teljes, publikált katalógusa, csak konkrét szempontok szerinti részleges közlések, ill. kiemelkedően értékes tárgyak ismertetései - hogy csak a magunk portája előtt söprögessek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak 15 sem. A kötet írója egyfajta közgyűjteményi körkép megrajzolására tesz kísérletet, az első üveg­gyűjtemény (Magyar Nemzeti Múzeum) létrejöttétől a múzeumok körvonalazódó, kétféle tárgycsoport köré rendeződő gyűjteményi arculatáig. A nívós, történeti jelentőségű és a művészi igényességű, kvalitásos, a felső társadalmi rétegek használatából származó üvegtárgyak gyűjtésének elsőbbsége ­ahogy az közismert, - hosszú időre általánosan is meghatározta a múzeumi tárgy fogalmát 16 . A kis magyar üveghutákban készült közhasználati ter­mékekre, az ún. parasztüvegekre nem fordítottak figyelmet - állapítja meg a szerző, aki talán éppen ezért, éppen ennek a tárgycsoportnak a gyűjtése mellett kötelezte cl magát. A gyűjteményi keretek bővítése, egy-egy kivételes időszaktól, egy-két jószemű gyűjtőtől (pl. a 19. század végén Telkes Si­mon, Déri György) eltekintve, csak az 1950-es évek­től vált jellemzővé, elsősorban történeti múzeumok­ban, vidéki helytörténeti gyűjteményekben, részben ipartörténeti kutatások hozadékaként, másrészt kisne­mesi és paraszti háztartások tárgykultúrájának dokumentálására. 17 (3. kép) Más-más okból, de a művészettörténet és a néprajz sokáig kizárta ezeket az üvegtárgyakat a gyűjtőköréből: a művészet­történészek - láttuk - az ún. úri üveget favorizálták, a néprajzkutatók pedig csak a tradicionális, önellátó paraszti kultúra használati tárgyait gyűjtötték - bár­3. kép Butéiia, 1829. Dunántúl, Somhegy Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém (Fotó: Oszkó Zsuzsa) 13 Üvegmüvességünk...2006. 9. p. 14 Üvegmüvességünk.. .2006. 12. p. 15 Legutóbb 2002-ben, a bicentenárium alkalmából jelent meg nagyobb, részletezőbb áttekintés a Múzeum két üveggyüjteményéről: RIDOVICS A. 2002. 464-471. pp., PET ER DI V. 2002. 490-505. pp. Az egyes múzeu­mok üveganyagának rendszerező áttekintését jól szolgálják a kiállítások, még inkább a közös, vándoroltatott tárlatok is. Ezekre vannak példák, ha nem is sok, több éppen Veres László közreműködésével, szervezésében (Debrecen-Miskolc-Sárvár, 1988. stb.). 16 A kétféle tárgycsoport létrejötte, koncentrálódása a Magyar Nemzeti Múzeum és az. abból 1879-ben kiváló, Iparművészeti Múzeumként önállósuló intézmény kettéválásához köthető. Harmadik egységként később csat­lakozik ezekhez a néprajzi tárgy, amely függetlenedését a szintén a Magyar Nemzeti Múzeumból mint anyain­tézményből kiváló Néprajzi Múzeum létrejöttének köszönheti. 17 Szőcs Károly, Lázár Jenő, Takács Béla, Megay Géza, Vajkai Aurél, Eri István gyűjtései és kutatásai. Üveg­müvességünk ... 2006. 11. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom