Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)
mit, ami ezen kívül esett, ha a paraszti háztartásokban elő is fordult, nem. Mára a helyzet előnyösen változott. Ezek természetesen általános, nemcsak az üvegtárgyak gyűjtésére, feldolgozására, kutatására vonatkozó tendenciák. Veres László hagyományos technológiájú üveggyártást feldolgozó kötete végig ezen tendenciák mentén halad: hétköznapi és magas kultúra; úri és parasztüveg; történeti és stíluskorszakok. Indokolt tehát a „múzeum-keret". Alátámasztja a szerző alapkoncepcióját: szoros összefüggés van a múzeumi gyűjtemények tárgyösszetétele és a kutatási módszertan között. A múzeumi gyűjtemények korszakos áttekintése is tanulságos. Mivel a kötet a múzeumokban is a legjobban képviselt 17-19. századi üvegtárgyakkal foglalkozik, a szerző ezekről itt nem, csak az igen kis számban előforduló középkori üvegekről ír. Egyik legközismertebb darabjuk az 1470 körüli „Mátyás király billikoma" néven elhíresült velencei üvegpohár (a MNM tulajdona) kapcsán a szakterület egy jellemző, általános problémájára szeretném felhívni a figyelmet: az egységes szakterminológia hiányára, megalkotásának nehézségére. Ezt a fémtalppal ellátott poharat Veres László a szakirodalom alapján billikomnak, Katona Imre köszöntőpohámak ('Willkomm'), Borsos Béla hol talpas pohárnak, hol serlegnek nevezi. (4. kép) Ez a sokféleség végigvonul a publikációk képaláírásain, s igen sokatmondó ezek összevetése. Bár a könyv - sajnálatosan, de érthetően - a 19. század végével zárja korszakhatárát, ki kell térnem még arra (lévén ez a recenzens üveggyűjteményének korszaka), hogy a gyáripari termelés 19. század végétől napjainkig terjedő időszakának üvegtárgyakkal való reprezentálása is meglehetősen egyenetlen a közgyűjtemények nagy részében. Éppúgy, mint a parasztüvegek esetében, napjainkig érzékelhető a főleg művészettörténész, néprajzos muzeológusok indokolatlan idegenkedése a gyári sorozattermékektöl. A tudományos szempontból máig feltáratlan, publikálatlan legújabb kori üveggyártás feldolgozásához, összegzéséhez egy Veres Lászlóhoz hasonló elhivatottságú kutatóra lenne szüksége a szakmának! A fejezetegységet szerzőnk az üvegtörténeti- és ipari monográfiák, üvegmüvességgel kapcsolatos publikációk elemzésével, értékelésével zárja. Végkövetkeztetése: a mintegy másfél évszázada folyó kutatás, de leginkább az utolsó 40-50 év eredményei már megteremtik egy összegzés lehetőségét, alapjait. A második fejezet az üveggyártás történetének első, jól korszakolt, megfelelően arányított része. Az üvegkészítés kezdeteit, s 16. századig tartó fejlődését mutatja be. Négy egységre bomlik. Ezek közül az első kettőt (az üveg felfedezése, jellemzői, összetétele és az üvegkészítés alapvető eljárásai) mint szorosan összetartozó részeket lényegretörően, a témához illő szakszerű természettudományos precizitással írja le. Miközben utal a Gaius Plinius Secundus gigantikus munkájában, a História Naturálisban 18 először közölt legendára 4. kép Mátyás király billikoma, 1470 körül Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Fotó: Dabasi András) 18 Eredeti latin címe: „Naturalis Históriáé Libri XXXVII". Üvegmüvességünk... 2006. 17. p.
