Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Szvitek Róbert József: Egyházi élet a kiskomári várban a 17. században

Egyházi élet a kiskomári végvárban a 17. században Szvitek Róbert József Nagykanizsától mintegy tizennyolc kilométerre északkeletre fekszik Zalakomár (Zala megye) település, amely 1969-ben Kiskomárom és Komárváros egyesítésével jött létre. A középkorban is létező Komár mezőváros birtokosa 1356-tól az óbudai prépostság és társas káptalan volt.

1 Az 1540-es években Bornemisza Pál óbudai prépost erődítést építtetett

2 a település mellett lévő, ekkorra már elhagyott ágoston, majd domonkos rendi remetekolostor megerősítésével,

3 amely a dél-dunántúli török elleni védelmi rendszer jelentős erőssége lett.

4 Tőle délre feküdt a földművelő, szolgálattal tartozó jobbágyok lakta Komáimezőváros, amely előbb a Nagykomár, majd a Komárváros nevet viselte, és erődítctlen volt. Az erősségben szolgáló katonaság és családtagjaik szállása nem magában a várban volt, hanem a vár előtt kialakult, palánkfallal megerődített településen, a hostátban,

5 amely a várral együtt alkotta a praesidiumot, és a Kiskomárom (Kiskomár, Komár) nevet kapta. Ez a településtípus a dunántúli végvárak esetében több helyen megtalálható volt, többek között Keszthely, Egerszeg, Szentgrót végvárak esetében is.

6 Kiskomárom várát az óbudai prépostság 1565-ben királyi kezelésbe adta.

7 A benne szolgálatot teljesítő katonaság létszáma az 1570-es évek közepére elérte a 350-400 főt.

8 A későbbiekben ingadozott ugyan a katonaság létszáma, de többnyire e létszám körüli katona állomásozott a várban.

9 Komár jelentősége Kanizsa török kézre kerülése után (1600), a Kanizsával szembeni védelmi vonalban tovább nőtt. Mint „spiccen" lévő végvár, előretolt bástyaként első vonalból szerzett információkat a törökök hadmozdulatairól és a hódoltságban történt eseményekről egészen 1664-ben bekövetkezett pusztulásáig. A téma forrásai közül kettő kiemelkedő jelentőségű. Az egyik a Dunántúli Református Egyházkerület protokolluma, amely az 1612-1658 között megtartott zsinatok jegyzőkönyveit tartalmazza.

10 A dokumentummal Thury Etele kezdett el foglalkozni a 20. század elején. A Protestáns Egyháztörténeti Adattárban kezdte el közlését, és az 1628. évi pápai zsinat jegyzőkönyvének bemutatásáig jutott.

11 Feldolgozását azonban szinte teljes mértékben 1 CSÁNKI D. 1894. 666. p.; ENGEL P. 2001. Komár. 2 VÁNDOR L. 1994. 342. p. 3 Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy a komári protestáns katonák az 1650-es években írt leveliikben a kiskomári várban lévő templomuk leírásakor megjegyzik, hogy annak egyik fala a klastrom fala, amelyben a porház van. MOL P 1314 Batthyány cs. körmendi levéltára. Missiles. No. 27053. 4 A várrá alakított kolostorokról bővebben CSORBA CS. 1974. 13-47. pp. A szerző nem sorolja ezek közé Kiskomáromot, de a fentiek értelmében ez bizonyítottnak tűnik. 5 Ezt a településszerkezetet ábrázolja az a térkép is, amely a 17. század első felében készült, és a Dél-Dunántúl erősségeit és Komáitól való távolságukat mutatja be. A térkép központi eleme Kiskomár vár alaprajza. MOL S 16 Esterházy család hercegi ágának levéltárából kiemelt térképek. No. 1082. 6 VÉGH F. 2006. 88-91. pp.; KELENIK J. 1997. 152-159. pp.; Zala Megyei Levéltár XV.2. Kéziratgyűjtemény. IVÁNYI B. é. n. 2-29. pp. 7 MOL P 1314 Batthyány család levéltára. Missiles. No. 36324. 8 PÁLFFYG. 1995. 149. p. 9 Hogy csak néhány példát említsek: 1582-ben 280 katona és a tüzérség (PÁLFFY G. 1995T./a. 171. p.), 1598ban 358 fő (PÁLFFY G. 1997. 200. p.) 1628-ban 374 fő (MOL E 211 Lymbus. Ser. II. Fasc. 26. 93. es. fol. 535.r.-545.r.), 1638-ban a havi kimutatások alapján a 324-339 fő között mozgott (KELENIK .1. 1995. 26. p.) a katonaság létszáma. 10 Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyüjtemény, Cat. VI. Relig. Tit. III. k. No. I. (továbbiakban: Jegyzőkönyv) 1 I A jegyzőkönyvet és közlése helyeit ismerteti SIMON SZ. 2006. 72-78. pp.