Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Kaján Imre: Szellem a tárgyban..., a helyben..., a képben. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum új állandó kiállítása

A kiállítás „misztikus" címe azonban nem telitalálat, sőt hiba: mert az esős napok programot kutató balatoni nyaralója, ezt olvasva egy plakáton, nem rohan eszét vesztve Veszprémbe kiállítást nézni. Kár, mert veszít ezzel. A cím persze kiválóan intellektuális, profi módon szólítja meg az (egyébként meglehetősen sznob) „művelt felnőtt lakosságot". Csak épp, elzárja a múzeumtól azokat az embereket, akik idegenkednek az értelmiségi finomkodástól, akik „csak" szórakozni, netán valamit megismerni jönnének el. Egyáltalán nem mellékes kérdés ez, a közönség becsalogatása és minél szélesebb körcinek kiszolgálása. Nem hiszem, hogy ma bármelyik múzeum megengedhetné magának azt, hogy lemondjon bármely „rétegről", mint potenciális látogatóról. Azért is furcsa mindezeket a kiállítás címe okán leírni, mert ami a kiállítás látogatóbarát voltát illeti, az - apró hibáktól eltekintve - jól átgondolt és míves munka, a legjobbak közül való. A kiállítás látogatói útvonala egyértelmű, egyszerűen és kényelmesen kíséri végig a szemlélődőt a nem túl nagy termen. A beépített installáció a felhasználható teret igen ötletesen növelte meg, mégis mindenütt maradt annyi hely, hogy a tárgyakat jól láthassuk, de azoknak is jusson elegendő „levegő". A kiállítás bútorzata diszkrét és a tárgyak méretéhez szépen igazodik - ezt erényként kell leírnunk, mert bizony a legtöbb helyen nem így van kiemeli a tárgyak eredetiségét. A tárgy- és történetismertető szöveg kétnyelvű (magyar és angol), ráadásul emberi nyelven írott (azaz nem szakkifejezésekkel telezsúfolt), ami azt mutatja, hogy (a címadás kivételével) az alkotók nagy tömegekhez kívántak szólni. A hosszú szövegekből olyan történeteket tudhatunk meg, amikkel nem szoktunk találkozni múzeumi ismertetőkön. Ha viszont ilyenek, akkor kellett volna egy kis „menekülési útvonal"- mondjuk a képfeliratoknak a „sztorikhoz" igazításával - azoknak, akik kb. fél óra után elfáradnak, kikapcsolnak. Ez a nagyvázsonyi pálos kolostorbeli síremlékeknél következik be. Itt kellene valami olyan momentum, ami kizökkenti a látogatókat a kiállítás ritmusából és gyökeresen új élményt ad nekik. Ehelyett épp itt „ül le" egy kicsit a tárlat, a tárgyak elválnak az őket kísérő szövegtől, szóval a már egyébként is fáradt látogatók itt el is bizonytalanodnak. A kiállításnak ebben a középső, nagyobb terében kissé tanácstalannak éreztem az egyébként kiváló arányérzékű alkotókat. Az azonban, hogy a látogatók ebben a kiállításban legalább egy órát eltöltenek, azt mutatja, hogy szeretik azt és értékelik a létrehozók szándékát. Ez igen fontos és örömteli visszajelzés. A kiállítás a kulturális tárca Alfa Programja keretében valósult meg, finanszírozását onnan nyerte. Ennek a programnak az előkészítését, tudományos és látogatóbarát megalapozását szakértő testület segíti. Épp az ilyen kiváló végeredmény igazolja a program hasznosságát.