Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Mód László: Céhek, iparosok, segédek. Mesterségek Szentesen. Kisipartörténeti állandó kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban

Céhek, iparosok, segédek. Mesterségek Szentesen Kisipar-történeti állandó kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban Mód László A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által elindított Alfa Program jóvoltából újulhattak meg a Koszta József Múzeum állandó kiállításai, amelyek teljes egészükben 2006. december 15-e óta látogathatók Csongrád vármegye egykori, szentesi székházában. A többszintes, impozáns épület második emeletén a helytörténeti és a képzőművészeti kiállítások mellett három néprajzi tárlatot is megtekinthetnek az érdeklődők. A kiállított tárgyak mennyisége, valamint a rendezés során alkalmazott installációs kellékek és látványelemek tekintetében kiemelkedik a szentesi mesterségeket bemutató tárlat, amely igyekszik áttekintést adni a helyi kézművesség történetéről. Szentes zömében mezőgazdaságból élő népességének ugyan elenyésző hányadát alkották az iparosok, ám kitüntetett hely illette meg őket a helyi iparcikkszükségletek kielégítésében. Az 1740-cs évektől megkezdődött az iparral foglalkozók céhekbe tömörülése. A szentesi csizmadiák 1743-ban folyamodtak szabályzatukért, amit 1744-ben kaptak meg az illetékes hatóságoktól. 1764-ben a takácsok is megalakították a céhüket, 22 artikulusból álló privilégiumban részesültek, a legények pedig 30 pontos szabályzathoz jutottak. A szabók, a szűcsök és a szürszabók 1777-ben alakították meg céhüket, amelynek mestere Csik György, biztosa pedig Bogyó István lett. A szűcslegényck 1778-ban nyerték cl 26 cikkelyből álló szabályzatukat. 1818-ban a meglévők mellé még négy új céh (kovács és kerékgyártó, ács és molnár, asztalos és lakatos, tímár) alakult a városban. Az 1828-as összeírás szerint a településen a 2878 bejegyzett családfőből 320 tevékenykedett állandó kézművesként. A legnagyobb számmal a csizmadiák (89), a takácsok (44), a kovácsok (32), a kerékgyártók (19), a szűcsök (17), a tímárok (15) és a molnárok (13) képviseltették magukat. 1856-ban 432 főfoglalkozású iparos élt Szentesen, 1870-ben számuk már megközelítette a 800 főt. A céhek életében fontos szerepet töltöttek be a különböző tárgyi kellékek, amelyek a közösségek összetartozását fejezték ki szimbolikus módon. A céhmester a hatalmi jelvényként funkcionáló bchívótáblák körbcküldésével hívta össze a tagokat. A fából készített táblák zömét olajfcstékkel vonták be, a rajtuk felbukkanó címeralakokat a legjellegzetesebb munkaeszközökből, termékekből választották ki. A céhládák többnyire keményfából készültek, külsejükön gyakran szerepel a megalakulás éve, valamint a céh címere. Szerkezeti szilárdságuk elsősorban a közösség vagyonának megőrzését szolgálták, bennük tartották a számadásokat, a kiváltságleveleket, a szabályzatokat, a jegyzőkönyveket és a pecséteket. A fali tárlókba a szentesi céhek behívótáblái, vándorkönyvei (Lakos István lakatos, Borza Imre szabó, Mátéfí Antal csizmadia stb.), iratai (kerékgyártó céh jegyzőkönyve), pecsétjei (kerékgyártó céh 1822) kerültek, amelyek a társulatok szervezeti felépítéséről, működéséről tudósítanak. A kiállított ládák a csizmadiacéh tevékenységéhez kapcsolódnak, az egyik 1791-ben, a másik pedig 1819-ben készült és a közösség értékeinek őrzésére szolgált. A korábbi változatra rövid feliratot festettek: „Szentesi B N Csizmadia Céh Kóváts György Céh Mester ségében Es Tsóntós Mihally Attya Mesterségében Tsinálódótt ez az Céh Láda die 18 nov Ano 1791" A láda felett Sipos László lakatosmester cégére függ, amely egy kulcsot ábrázol. Az 1819-es változat felett a csizmadia iparos közösség fennállásának 200. évfordulóján, azaz 1944-ben készített fényképmásolat látható, amely a helyi iparosok csoportját ábrázolja.