Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

amelyből ráadásul Rákóczi alig tölt két hónapot (azt is megszakítással) Magyarországon, mielőtt véglegesen Lengyelországba, majd további „bujdosásába" távozna. Az 1711. év legelső, Rákóczinak viszont az utolsó Magyarországon töltött pár hetét a fejedelem és kísérete Ungvár, Munkács, Salánk térségében tölti, ott, ahol a jezsuita könyvtárat is, vagy legalább maradékát őrizni sejthetjük. Rákóczi tulajdonosi bejegyzése több egykori jezsuita példányba is bekerülhetett, hiszen Balogh János, az ungvári jezsuita kollégium retorikatanára, aki a könyvtárat is lajstromba vette, az 1770-es években megírta a kollégium történetét, s ebben feljegyzi, hogy Rákóczi közvetlenül száműzetése előtt több saját kézírásával megjelölt könyvét adományozta a jezsuitáknak az őket ért méltánytalanságok ellentételezéseként.

68 Ezek a könyvek (vagy egy részük) a 18. század végén még megvoltak a munkácsi görög-katolikus püspökség könyvtárában.

69 Balogh Jánost igazolja a miskolci példány is, hiszen valóban szerepel benne Rákóczi possessori bejegyzése távozásának évszámával, ez a könyv azonban már 1643 óta a jezsuitáké volt, ezért a fejedelem csak visszaszolgáltatta, feltéve, ha valóban így történt. A beírás természetesen nem autográf, feltételezhetően Rákóczi egyik tisztviselője jelölte meg azt a könyvet, vagy azokat a köteteket, amely, vagy amelyek 1711 elején a fejedelem tulajdonában voltak, de nem vitte őket magával lengyelországi útjára. Nem tudjuk, a Balogh János által említett könyvek hogyan kerültek Rákóczitól a jezsuitákhoz, a miskolci egykori jezsuita kötet azonban éppen azt példázza, hogy a Jézus Társaság 1707-ben lefoglalt ungvári könyvtárának egy (vagy több) példánya felbukkant a fejedelem környezetében, s még 1711ben sem származott vissza a kollégiumra, amely csak a szabadságharc után pár évvel kezdi meg újra működését. Az is kérdés, hogy Rákóczi olvasta-c valaha ezt a művet, környezete azonban bizonyosan ismerte. Escobar y Mendoza magyarországi recepcióját mutatja, hogy Rákóczi követe, Brenner Domokos, akit a fejedelem szepesi prépostságra emelt, egyik 1708ban Lengyelországban írt levelében hivatkozik „Escobar alkalmazkodó moráljára"

70 A Klobusiczkyak Az ungvári jezsuiták hagyományában élő legenda, mely szerint Rákóczi távozása előtt még könyveket adományozott volna az éppen nem működő kollégiumnak, nehezen hihető, hiszen 1711 elején számos fontos politikai és diplomáciai teendője volt, s még a januárt sem töltötte teljesen Magyarországon rövid lengyelországi útja miatt. Sokkal valószínűbb, hogy az 1707-ben lefoglalt könyvtár köteteinek egy része hozzá vagy a környezetébe, udvarába került, s távozása után itthon maradt hívei jelölték meg a köteteket hagyatékaként. A hazájából száműzetésbe kényszertilt fejedelem végső és megható búcsújának toposza Izabella királyné Erdélyből való távozásakor született, s Rákóczi utolsó magyarországi napjaihoz is hasonló regényes képzetek kötődtek. A híveitől adományokkal búcsúzó fejedelmet idézik azok az ereklyék is, amelyeket Rákóczi városában, a Magyarországhoz visszakerült Kassán kapott a múzeum 1941 végén. Kassa polgármesterét ekkor egy sárvári asszony kereste meg több darabos Rákóczi-ereklyegyüjtcményével (mentegombok, kámeák, tollforgók, szentképek, kártyalapok), melyeket a családi hagyomány szerint a fejedelem ajándékozott búcsúzóul hívének, Szalády István munkácsi várkapitánynak. A kései utód így írja le Rákóczi legendás búcsúját: „Ükapám... részt vett a Latorca völgyében azon a táborozáson, 68 Rákóczy nemes lel e barbár eljárásnak emlékét az által óhajtotta feledtetni, hogy 1711 elején, mielőtt Lengyelországba ment volna, több, saját keze írásával meg/elölt könyvet és harangöntésre két ágyút ajándékozott az ungvári collégiumnak. BLANAR Ö. 1913. 64. p., SZARKA A. 1994. 17. p. 69 BLANÁRÖ. 1913. 64. p.l. jegyzet.; SZARKA A. 1997. 17. p. 70 Idézi: KÖPECZI B. 1996. 32. p.