Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

amikor 1711 februárjában II. Rákóczi Ferenc búcsút vett leghűségesebb embereitől. A búcsúzáskor egyes ruhadarabokat és kisebb tárgyakat osztott szét hangosan zokogó hívei között. O maga egy maroknyi földet vitt magával. Ükapámnak halványlila díszmentét nyújtott át a fejedelem. Ez a mente szintén lila keleti ametisztgombokkal volt díszítve... Ekkor kapta... azt a gombpárt is, mely a reá vésett R. F. I. betűk tanúsága szerint még az öreg Rákóczi Ferencé volt, s így azt mint apjától származó becses ereklyét őrizte a nagy fejedelem. "

7I A történet igen megható, kár, hogy sem Szalády, sem Szalárdy (később erre változtatta volna meg a nevét a labancoktól való félelmében a vitéz előd) nem volt Munkács kapitánya a Rákóczi-szabadságharc alatt (máskor sem). Nem tudjuk, a Klobusiczky családban milyen hagyomány élt a jezsuiták egykori könyvének eredetét illetően, tény ugyanis, hogy az Escobar-példány további tulajdonosi bejegyzése szerint a könyv következő gazdája: Klo=/busicz—/ky /István. A Klobusiczky név a 17. század közepétől összeforrt a Rákócziakkal, azóta, hogy Klobusiczky András II. Rákóczi György magyarországi jószágainak igazgatója lett. Nagy valószínűséggel fia, Ferenc (ti717), a kuruc állam egyik vezető személyisége, a Consilium Oeconomicum elnöke az, aki 1711-ben megszerezte a példányt. Kérdés, hogy milyen gondolatok foglalkoztatták a szatmári béke után a császár hűségére külön amnesztiával visszatért hivatalnokot, amikor a fejedelem nevét és a sorsdöntő évszámot olvasta a címlapon. Klobusiczky Ferenc egyik fiának neve István,

72 feltehetően ő az, aki apjától a könyvet örökölte, de nem sokat forgathatta a család, mert 1726-ban már a beregszászi plébános tulajdonában találjuk: Novissime ex libris Ignatii Bolyki Parochi Beregszaszi-fensis A(nn)o 1726, 7 Xbris (= Decembris)?^ A Borsod vármegyei származású katolikus pap, 1731-1746 ózdi plébános, amikor szűkebb hazájába visszatért, így emlékezett meg a könyv címlapjának versóján arról, hogyan került hozzá Rákóczi könyve: Ego Ignatius Bolyki antea Beregßasziensis Bogachiensis et Filialium Indignus Parochus librum hunc et Bellarmini controversiarum libros duos Florenis 5 a Perillustri juveni Melchiore Klobusiczky A(nn)o 1726 l-o Augusti Munkacsinif

4 A bejegyzés szerint egy másik könyvet is eladott az olvasni nemigen szerető, vagy legalábbis a jezsuita teológiától idegenkedő bárócska a beregszászi plébánosnak, Bcllarmino Controversiae c. munkáját,

75 ez a könyv azonban már nincs meg, vagy lappang, így nem tudjuk, hogy vajon ez is a homonnai-ungvári jezsuiták egykori könyvtárából származott-c, 1707-ben ugyanis több Bellarmino-kötet, köztük egy Disputatio című is szerepelt a lefoglalt ungvári könyvtár jegyzékében.

76 Az egykori beregszászi pap a Munkácson vásárolt könyveket további állomáshelyeire is magával vitte, előbb a Borsod megyei Bogácsra, majd Ózdra, s talán az ő hagyatékából került a miskolci plébániára, ahol 1818-ban leltárba vették. A Klobusiczky családban, dacára annak, hogy a szabadságharc után a család gyorsan visszatért a császár és király hűségére, minden bizonnyal élénken élt a Rákócziak emlékezete, ezt igazolja a kassai Felsőmagyarországi Múzeumba került különös Rákóczi-ereklye. A faragott, támlás népies barokk ízlésű parasztszék, melyet egészen 1898-ig a Klobusiczky családban őriztek, a hagyomány szerint valamikor Rákóczi nagysárosi vára 71 MIHALIK S. 1942. 71. p. 72 NAGY I. 1857-1868. V. 276. p. 73 Utoljára Bolyki Ignác beregszászi plébános könyve, 1726. december 7. 74 Én, Bolyki Ignác, azelőtt beregszászi, majd Bogács és leányegyházai méltatlan plébánosa ezt a könyvet és Bellarmino Controversiae-ját 5 forintért vettem méltóságos Klobusiczky Menyhért fiatalúrtól 1726. augusztus 1jén, Munkácson. 75 Bellarminus, Robertus: Disputationes de controversiis Christianae Fidei adversus hujus temporis hereticos. Venezia, 1596 76 Magyarországi jezsuita könyvtárak 171 l-ig. 1990. 247-272. pp.