Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

plébánia telke a város kegyurához, a királyhoz, illetve képviselőjéhez, a kamarához tartozott. A közel 300 éves Mindszenti plébánia könyvtára egyidős az egyházzal, s egy 1818-ban keletkezett könyvlista szerint már tekintélyes gyűjteményt mondhatott magáénak. Ezt a könyvjegyzéket vetette össze szakdolgozatában Szűcs László a plébánia mai könyvanyagával, s a könyvek között felfedezett egy 17. századi nyomtatványt, amely már 1818-ban a plébánia tulajdonában volt, ráadásul a könyvbe több possessori bejegyzés között Rákóczi Ferenc fejedelem nevét és az 171 l-es évszámot is beírták.

63 A Rákóczi-bejegyzést tartalmazó könyv ma is a miskolci Mindszenti Római Katolikus Plébánia könyvgyűjteményében található, s a példányt megvizsgálva nemcsak Rákóczi-relikviaként, hanem a magyarországi könyvtörténet szempontjából is fontos darabként tűnik fel. A fólió méretű, világos, vaknyomásos disznóbőrbe kötött, egykor két (mára hiányos) rézcsattal záródó könyv Antonio Escobar y Mendoza (1589, Valladolid - 1669, Valladolid) spanyol teológus (Antonii Escobar et Mendoza Vallisoletani Societatis Jesu) munkája, aki a salamancai királyi alapítású jezsuita kollégium hitszónoka (in regio Salamanticensi Collegio concionator). Művének címe: ANTONII DE ESCOBAR ET MENDOZA VALLISOLETANI SOCIETATIS JESU THEOLOGI Et nunc in Regio regio Salamanticensi Collegio Concionatoris, AD EVANGELIA SANCTORUM et Temporis Commentant Panegyricis moralihus iliustrati. LUGDUNI, Sumpt(ibus) Petri Prost MDCCXLII. A mindszenti plébánia példánya a jezsuita teológus 12 kötetben, 1642 és 1648 között Lyonban megjelent művének I. és II. - egyenként 12 könyvből (liber) álló - kötetét tartalmazza (VOLUMEN I. LIGNUM VITALE, CHRISTI VITA; VOLUMEN SECUNDUM. CHRISTI SOLLENNIA), melyek 1642-ben láttak napvilágot. A könyv kiadója, Pierre Prost nyomdász 1634-1648 között működött Lyonban, s családja már az 1620-as évek óta nyomdát és könyvkereskedést tartott fent a városban. A címlapot rézmetszet díszíti, amely két antik viseletet hordó nőalakot ábrázol, az egyik az orvoslás jelképét, a caduceust (szárnyas botot) tartja kezében, a másik a barokk emblematikában jól ismert jelképet: jogar hegyére tűzött emberi szemet, mint a bölcs kormányzás szimbólumát. A nőalakok másik kezükkel közösen virágkoszorút tartanak a nyomda jelvénye fölé, ennek két oldalán bőségszarut tartó szárnyas puttók ülnek. A nyomdajel szintén embléma-jellegű: oszlop tetejére helyezett gömbön álló sas, a sas felé két oldalról tekeredő kígyók emelik fejüket. A sas körül félkörben jelmondat: IN VIRTUTE FORTUNA (= Erényben a szerencse). A rézmetszet jelzéséből Spirinx scul(psii) - kiderül, hogy Louis Spirinx (Spirinck/Spierings) (1596-1669) antwerpeni születésű, Lyonban majd Brüsszelben működött rézmetsző munkája. A nyomda emblémája és jelmondata egyébként korábbi, már Guillaime Rouillé (1518-1589) lyoni nyomdász is használta a 16. század második felében. 63 Szűcs László: A mindszenti plébánia könyvtára 1818 előtt. Szakdolgozat. Konzulens: Baán István egyetemi tanár. Miskolci Egyetem BTK, Történelem szak. Miskolc, 2004.