Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

(Felsővadászi Rákóczi Ferenc fejedelemtől - 1707 - a Szent [~N

émetj-Római Birodalom hercegétől, Charlotte/Karolina Amália Hessen-Wanfried-i hercegnő hitvesétől való ez a viselet(?), attól, aki Rodostóban halt meg f Nyári M.) A szöveg nehézségét az adja, hogy említi ugyan Rákóczit, az adományozás tenyéré azonban csak az „induto ab illo" nem egyértelmű kifejezésből következtethetünk (induo = ráad, felvesz, beöltözik; indutus = felvett, magára öltött mint melléknévi igenév, esetleg viselet mint főnév jelentéssel), ráadásul a szöveg végén olvashatunk a fejedelem Rodostóban bekövetkezett haláláról. Fokozza a rejtélyt Charlotte Amália említése, illetve a Nyári M. nevű ismeretlen személy, talán a casula viselőjének, vagy a felirat szerzőjének megjelenése. A szöveg „megfejtésének" kulcsa talán ez a Nyári M. lehet, ő azonban nem szerepel a felsővadászi plébánosok között, személye ismeretlen. Az írás alapján a 18. század közepére vagy második felére (esetleg a 19. század elejére) tehető a felirat keletkezése. A felirat terminus post quem-]éX egyébként Rákóczi rodostói halálának éve, 1729 adhatná meg, de feltételezésünk szerint a szövegnek ez a része később készült. Úgy véljük ugyanis, hogy jól láthatón nem egy, hanem két feliratról van szó, a nagybetűkkel írt korábbi felirathoz később festették hozzá a második, magyarázó szöveget. E szerint az első latin felirat a következő volt: A PRINCIPE FRANCISCO RÁKÓTZY DE FELSŐ VADÁSZ - 1707 - M. NYÁRI. Ez a szöveg csak annyit árult el, hogy az a tárgy, amelyre ráírták, Rákóczi fejedelemtől származik, ráadásul 1707-ből, s talán Nyári M.-nek szánták, a keresztnév betűjéből nem derül ki a latin nyelvtani eset. Ezt az eredetet igazoló első szöveget egészítette ki később egy másik, amely mintha megmagyarázná, hogy ki is az a Rákóczi fejedelem: Principe Sacri Imperii Romani conjuge Carolinae Amaliae natae Principissae Hassiae Valfridis - induto ab illo — mortuus in Rodostó f. Ez a magyarázó szöveg hasonlóan talányos, hiszen Rákóczit birodalmi hercegi (Fürst/princeps) rangjával azonosítja, amelyet igen hosszas huzavona után végül 1697-ben nyert el. A szöveg különös azért is, mert Rákóczit Charlotte Amália hitveseként identifikálja, aki ráadásul nem is a Magyarországon ismertebb Hcssen-Rheinfels, hanem a kevésbé köztudott Hessen-Wanfried hercegnőjeként tűnik fel. A felirat készítője igencsak jártas lehetett Hessen dinasztikus történetében, hiszen éppen a 16-17. században mentek végbe alapvető változások a német tartomány uralkodóháza históriájában. Az első HcssenRheinfels nevű, ugyancsak fejedelemség-rangú tartományi grófság (Landgrafschaft) ugyanis 1567-ben jött létre Hessen feldarabolásával, 1583-ban azonban Bátor Fülöp hcssen-rheinfelsi tartományi gróf halálával kihalt ez az oldalág, s öröksége több ág, köztük a HessenKassel között oszlott szét. Móric hessen-kasseli őrgróf örökségének egy részét, az ún. rotenburgi negyedet (Rotenburger Quart) második házasságából származó fiai között osztotta szét, s ez az örökség végül kisebbik fia, Ernő hessen-(rheinfels)-rotenburgi tartománygróf (1623-1693) kezére került. Ernő fiai, Vilmos (tl725) és Károly (1649-1711) újabb oldalágat alapítottak, az előbbi a rotenburgit, az utóbbi 1667-ben a katolikus Wanfried-ágat, Wanfried székhellyel, ahol várkastélyt is épített.

14 A birodalmi fejedelemség rangjára emelt Hessen-Wanfried uralkodó őrgrófja, Károly lett az apja az 1679-ben Wanfriedben született Mária Charlotte/Karolina Amália őrgrófnőnek, aki apja birodalmi fejedelmi rangja okán a hercegnői titulusra (németül: Fürstin, latinul: principissa) jogosult. Az apró német fejedelemséget nevezték Hessen-(Rheinfels)-Wanfried néven is a 16. századi ősfejedelemségrc utalva. Ezek szerint nem teljesen pontos Rákóczi feleségét hessen-rheinfelsi hercegnőnek nevezni, hiszen ez az oldalág és fejedelemség ilyen néven csak a 16. század második felében egzisztált. Feltűnő, hogy mindezzel a felirat szerzője is tisztában volt, igaz, Wanfried tar14 Meyers Konversations-Lexikon. Bibliographisches Institut, Leipzig-Wien, 1885-1892. 1-XIX. VIII. 2-3. pp.