Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

Múzeum műtárgyának hátoldalán nem a kereszt, hanem az előlaphoz hasonló széles sáv a fő kompozíciós elem, a rózsával teli bőségszaruk azonban mindkét casulán a nyakkivágástól indulnak kétfelé, szájukkal a hátlap széle felé fordulva. Az azonos műhelyt végül bizonyossá teszi a technika, hiszen a két casulát azonos mintájú dúcokkal poncolták, az egyik fő motívumot rovátkolt háromszögből és négyzetekből, illetve négyzetbe rajzolt keresztekből állították össze, a másik közös poncolás-mint kerek gyöngyös keretben domború kör. A két casula közös eredete is aláhúzza, hogy Magyarországon is kellett olyan műhelyeknek lenniük, amelyek bőr casulák gyártásával foglalkoztak, feltárásuk, azonosításuk a jövő feladata. A győri casulák egyikén, a 105 cm-es háthosszúságú műtárgyon (Győri Egyházmegyei Kincstár. Ltsz.: Gy. 75. 194. 1.) ugyancsak felfedezhető a rovátkolt négyzetes és gyöngysoros körös poncolás (6. kép). Bár a szintén ezüst keretezésű győri casula motívum-csoportja és kompozíciója eltér a felsővadászi és az Iparművészeti Múzeumban őrzött miseruha díszítésétől, a dúcok egyezése, illetve a győri pluviale rokon mustrája ismét csak közös, jóllehet még ismeretlen műhely vagy mester felé mutat. 6, kép Casula a Győri Egyházmegyei Kincstár gyűjteményében (Fotó: Gyulai Éva)