Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
és Márton, a két legkisebb pedig Sárospatakra került a református főgimnázium angol internátusába, ahol végül is, kalandos körülmények között visszakerülve, évveszteség nélkül tehettek kétnyelvű érettségit." A világháborús éveket a gazdaság a fegyelmezett vezetésnek köszönhetően nagyobb veszteség nélkül vészelte át. 100 A front azonban nem kerülte el a községet - ennek átvonulása mintegy 3 millió cseh korona értékvesztést okozott 101 -, de a Tornallyay-család a helyén maradt (csak a gyerekeket küldték át átmenetileg a szomszédos Alsó-Pásba), 1945 után is, a környék földbirtokosai közül egyedüliként. Nem volt jó döntés: a felbátorodott helyi kommunisták súlyosan bántalmazták az immár egyetlen „osztályellenséget", Tornallyay (II.) Zoltánt. O még ezután is igyekezett - bár már erősen megrendült egészségi állapotban gazdaságát működtetni (károk felmérése, tervek készítése), de a csehszlovák hatóságok zaklatását, a konfiskációt, a szlovák nemzet árulójává való kikiáltását 102 együtt már nem tudta elviselni: 1946. okt. 18-án agyvérzésben elhunyt. 103 Támasz nélkül maradt családját 99 Katalin 1946-ban feleségül ment Budapestre dr. Lontay Lászlóhoz, akitől öt gyermeke született. Mindvégig a fővárosban éltek és mindketten a külügyminisztérium hivatalnokaként dolgoztak. Az ő pesti lakásuk volt a „bázis" a Tornailyay-gyerekek számára. Mária származása miatt már nem tudott továbbtanulni, „megélhetési" mesterségeket tanult ki: szabás-varrást, gyors- és gépírást, majd mindenféle tanfolyam elvégzése következtében gazdasági hivatalnok lelt Bp-en a Színiakadémián. Innen a Nemzeti Színházhoz került, végül a Jászai és Ódry Színészotthonok igazgatójaként ment nyugdíjba. Budapesti lakos. Wittner László felesége lett. 2 gyermekük született. János katonatiszti pályája is megszakadt a háború miatt, állatorvosnak tanult: mint osztályidegent csak nag>' nehezen, némi szerencsével avatták fel. Sárospatakon él, felesége 1956 óta Beélik Katalin. 3 gyermek apja. Zoltán az Agrártudományi Egyetemről rúgták ki származása miatt, egy év után. Tervezőintézetbe került műszaki rajzolónak, de 1951-ben Márton öccsével együtt munkaszolgálatra („magyar gulág") vitték (Pusztavacs, Budapest), ahonnan 28 hónap után szabadultak. Visszatért az intézetbe, innen kérték ki nyelv- és szakmai ismereteinek köszönhetően Nigériába gátépítésekhez és egyéb munkákhoz. Földmérő mérnökként 1974-1981 közt dolgozott Nigériában (családja is követte), 1984-ben pedig 7 hónapot a Perzsa Öbölben. 1990-ben ment nyugdíjba Ferihegyről, mint a geodéziai osztály vezetője. 2 gyermek édesapja, Budapesten él. Felesége, Skultéty Éva külkereskedelmi közgazdász, csaknem egy éve halt meg. Márton is Patakon érettségizett; a munkaszolgálat után egy fotóstúdióban helyezkedett el, de mivel Putnokon, akkori lakóhelyén belekeveredett az 1956-os eseményekbe, s „fő ellenforradalmárnak" kiáltották ki, csak a disszidálás maradt számára egyetlen túlélési lehetőségként. Akkori feleségével (Polónyi Klára) az USA-ba menekültek, ahol a teológia elvégzése után 15 évig lelkipásztor volt. 1975-ben azonban visszatért régi foglalkozásához, s magán műszaki (építészeti, reklám) fényképész műhelyt nyitott Connecticut államban, amelyet 1993-ban adott el. Azóta nyugdíjas. Első házasságából 2 gyermeke van. GAÁL I. 1999. és Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése. 100 1939-ben Tornaiján 12 középnagyságú gazdaság üzemelt (a község földjeinek 76%-át foglalva magába). Közülük a harmadik legnagyobb volt a Zoltán-birtok 773 kat. holddal. A 14-15 alkalmazott (kocsisok, béresek, erdőőrök, majoros, gulyás, kondás, kertész, vincellér - és ezek családtagjai) mellé aratáskor külön aratókat szerződtettek. Mivel a birtok területének nagy részét erdő fedte (550 kat. hold), 20 favágót is alkalmaztak. A Tornallyay-birtok látta el fával a legnagyobb helyi közhivatalokat. Szőlőgazdaságuk is virágzott, T. (II.) Zoltán a legnagyobb tornaijai bortermelök közé tartozott. GAÁL I. 1999. 112-113. pp., ill. GAÁL I. 2001 [130. p.]. 101 GAÁL I. 1999. 122. p. 102 A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége 1945. febr. 27-i 4. sz. rendelete szerint - a kollektív bűnösség elve alapján - a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonát el kellett kobozni és haladéktalanul szét kellett osztani. Ez a rendelet Tornaiján többek között - és elsősorban - dr. Hámos László birtokost, és a Tornai 1 yayakat érintette: Tornallyay (II.) Zoltán mérnök-müépítési földbirtokost, Tornallyay István és Éva birtokosokat (Zoltán lestvérének, Tornallyay Dezsőnek gyermekei). Tornallyay (II.) Zoltán 1946. aug. 3-án kapta meg a birtokelkobzási hivatalos értesítést „...Tornallyay Zoltán mérnököt ... és Tornallyay szül. Király Máriát ... az SZNT rendeletének (d) ods. 1§1 naré. 104/45 Sb. n. SNR) értelmében a szlovák nemzet árulóinak, vagy ellenségeinek kell tekinteni. E rendelet értelmében ... azon mezőgazdasági birtok, amely Tornallyay Zoltán birtokát alkotta, 1945. március 1-től kezdve elkobzottnak tekintendő..." GAAL I. 1999. 123-124. pp. - A sors iróniája, hogy éppen 2006 elején kapták meg Tornallyay (II.) Zoltán gyermekei azt a határozatot, amelynek alapján a szlovák állam 345 hektár erdőt a 4 még élő testvérnek egyenlő, 1/4-1/4 arányban, visszaad, kárpótlás fejében. Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése. 103 Sovány, de némi vigasz: Tornallyay (II.) Zoltánt Tornaija városa 2000. okt. 6-án posztumusz díszpolgárává avatta. GALO V. 2005. 39. p.
