Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Szemán Attila: A rézpénzek szerepe a Rákóczi-szabadságharc kitörésében és bukásában

2.a.b. kép Selmecbányái rézpoltura, 1695 felgyújtott rézvereteket Selmecbányái rézpolturáknak nevezte, és a hátlap CS monogramját Civitas Schemniciensis-ként oldotta fel. Ebben persze tévedett, hiszen a kamarai kibocsátású érmék monogramja nyilván csak Camera Schemniciensisként magyarázható.

12 Történelmi háttérként ugyan Newaldot idézi, de numizmatikusként beszámol a rézpénzek 1695-ös kibocsátási évéről is (2/a, b. kép),

13 melyet már 1807 óta ismer a numizmatikai szakirodalom.

14 Newald és Takáts erről nem vett tudomást, s ez a dátum máig nem került át a történeti köztudatba. Pedig levéltári adatunk is van az 1695-ös rézpénzverésre. Megtudjuk ebből, hogy „1695. február 21-én a körmöci főtisztek a főkamaragrófnak (Thavonatnak - Sz. A.) mintát küldenek a veretendő rézpénzről."

15 Ez a rézpénz pedig nem lehet más, mint az 1695-ös rézpoltura, mert a másik korabeli rézpénzt, a bányapénzt csak 1686-ból és utána 1696-ból ismerünk.

16 Egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a Selmecbányái rézpolturákat - Newald vélekedésével ellentétben - Körmöcbányán állították elő. A veretek felgyüjtésével azt is tisztázta Göhl, hogy az 1698-as évben nem vertek Selmecbányái rézpolturákat, bár magyarázatot nem tudott adni rá. Nem hiányoznak azonban ebből az évből sem a rézpolturák, csak ezeket nem az alsó-, hanem a felső-magyarországi bányavidéken, a kassai verdében bocsátották ki.

17 Külső megjelenésük méretben és cremképben egyaránt hasonló. Ezek előlapján ugyancsak a koronás nagy L betű (I. Lipót) látható, csak olajfakoszorúban, hátlapján viszont kalligrafikus MC monogram, amit Moneta Cassoviensis-ként oldhatunk fel (3/a, b. kép). A Rákóczi-szabadságharc kitörésében szerepet játszó „rézpénzek" megjelölés tehát valójában a Selmecbányái és kassai rézpolturák numizmatikai csoportját jelöli. A Selmecbányái rézpolturákat 1695 és 1703 között verték Freiherr Ludwig Albrecht von Thavonat, azaz báró Thavonat Selmecbányái főkamaragróf idejében. Ugyancsak ő játszott szerepet a rézpolturák kassai évfolyamának kibocsátásában. Fontos kérdés besorolásuk, mert ebből válik érthetővé negatív szerepük. Mint arról már szó volt, Newald pénzjegyeknek minősítette a rézpolturákat, mely megkönnyítette a munkások és hivatalok közti kisforgalmat. Vagyis valamiféle bányapénznek minősítette őket. Valóban a bányakamarákon keresztül hozták forgalomba a rézpolturákat és a bányászokat fizették velük, mind az alsó-, mind a felső-magyarországi bányavidéken. Ez kézenfekvő, hiszen ebben az időszakban nagy tömegű bérből és fizetésből élő lakosság csak a bányavidékeken élt. Munkájuk és lakóhelyük terméketlenségéből adódóan mezőgazdasági munkával nem vagy alig tudtak foglalkozni, így a mindennapi élelmet és szükségleti cikkeket is úgy kellett megvásárolniuk. Aprópénzre tehát feltétlenül szük3.a.b. kép Kassai rézpoltura, 1695 12 SZEMÁN A. 1999. 261. p. 13 GÖHL Ö. 1919-1920. 10. p. 14 SCHÖNVISNER, S. 1807. I. 257. p. 7. sz„ 47.t. 124. sz. 15 PÉCHA. 1967. 587. p. 16 GOHLÖ. 1919-1920. 11, 12, 15.21.sz. 17 TRENCAN, L. 1988. 27. p.