Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Szemán Attila: A rézpénzek szerepe a Rákóczi-szabadságharc kitörésében és bukásában

ségük volt. Mindez azonban még nem teszi szükségszerűvé, hogy a rézpolturák bányapénzként funkcionáltak. A bányapénzek a 16. századtól létező pénzhelyettesítő eszközök. Göhl meghatározása szerint: „A bányamunkások bérének kiegyenlítésére, a bányaüzemek által fönntartott élelmezési üzletekben fizetőeszközül, továbbá egyes munkateljesítmények igazolására, esetleg a szállított anyag átvételének elismerésére szolgáltak; végső céljuk tehát általában az volt, hogy pénzértéket képviseljenek, folyópénzre bcváltassanak, illetve, hogy fizetésre szóló igényeket igazoljanak."

18 A meghatározáshoz annyit hozzáteszünk, hogy a bányapénzt lényegéből adódóan - éppen nem volt szokás átváltani forgalmi pénzre, ez legfeljebb kivételes alkalmakkor fordult elő. Valójában elsősorban a természetbeni jövedelem kifizetésére szolgáltak és csak a bányaüzem kantinjában lehetett beváltani őket. Külső forgalomba tehát nem keülhetett. Természetesen bányapénzzel is fizettek minden munkást, aki az üzemhez tartozott. Fontos szempont a bányapénz-kibocsátás szükségességét tekintve, hogy csak bizonyos munkáslétszám felett - legalább nyolcvan-száz, vagy annál több - volt érdemes és kifizetődő veretesük és használatuk. A kereslet-kínálat törvényét figyelembe véve természetes, hogy amennyiben a munkások ellátását a bányavállalkozó másra hagyta, úgy ezzel együtt nyeresége nagy részét is elveszítette, ami alkalmasint egész vállalkozását is deficitessé tehette. így a legkézenfekvőbb megoldás az lett, hogy a bányavállalkozó az ellátás feladatát is magára vállalta. Ezzel a kiskereskedelmi árrést is biztosította magának, bizonyos értelemben a korcsmáltatási joghoz hasonlóan működött. Talán ennél is fontosabb azonban, hogy a munkás bányához kötéséhez a gazdasági kényszert biztosította. Ez az út a bányapénz kiadásának engedélyezés után még legális is volt, míg a személyében nem függő bányamunkás (bérmunkás) erőszakkal történő visszatartása már a feudális keretek közt is jogilag támadható volt. Amennyiben ugyanis a munkás bérének jelentős részét bányapénzben kapta meg, amit csak az adott élelmiszer lerakatnál használhatott fel, nem volt gazdasági alapja a munkahely-változtatáshoz. A kamarai bányapénzek a rézpolturák idejében a hátlapjukon keresztbetett bányászékből és kalapácsból álló bányász-szimbólumot viseltek. Előlapjukon Lipót koronás nagy L betűjét és egy kisebb I betűt láthatunk. Ezek a veretek a rézpolturákkal egy verdében, egy időben is készültek. Példa erre a Körmöcön vert 1697-es selmeci bányapénz (4/a, b. kép) és rézpoltura (l/a, b. kép), valamint a Kassán vert szomolnoki bányapénz (5/a, b. kép) és kassai répol- 4.a.b. kép Selmecbányái bányapénz, 1697 tura (3/a, b. kép). A véreteken megfigyelhető, hogy azonos számjegyponc sorozatokat - esetenként többet is - használtak egy-egy verdében. Ez igaz például a körmöci verde egy időben készített különböző típusú veretcire: így a nemesfém pénzekre, a Selmecbányái rézpolturákra és a selmeci bányapénzekre egyaránt. Ebből kiindulva is bizonyítható, hogy ezek a veretek körmöcbányaiak, s ugyanúgy a másik kettő kassai. Úgy gondolom az azonos évjáratú bányapénzek és rézpolturák világosan mutatják, hogy bányapénz funkcióról szó sem lehet, hiszen nem bocsáthattak ki ugyanazon célra, ugyanazon helyen két különböző verctet. Rézpolturában tehát csak a munkások bérének rendes forgalmi pénzben kifizetendő 18 GÖHL Ö. 1919-1920. 1. p. 5.a.b. kép Szomolnoki bányapénz, 1698