Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Szvitek Róbert József: Szándék és megvalósulás. Bocskai-kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

nem kaptuk kölcsön. Ennek oka elsősorban a korona „életútjában" kereshető, ezért ennek bemutatásától nem tekinthetünk el. Bocskai István 1605 tavaszán elküldte követeit a Portára, akik május 24-én írt jelentésükben arról számoltak be, hogy kérésére pénzt, botot (azaz buzogányt), zászlót és „egy szép koronát" is kap a töröktől.

5 1605 nyarán Mehmcd tihaja Bocskaihoz írt supplikációjában a következőt olvashatjuk: „Az hatalmas császártól is, az Portáról felségednek kévánsága szerint mindenek meglöttenck. Korona, pénz, bot, zászló mindenek jelen vadnak az vezérnél őnagyságánál."

6 A nagyvezírrel, Lalla Mehmeddel Bocskai és kísérete 1605. november 11-én találkozott a Rákosmezőn. A találkozó ünnepélyes keretek között zajlott le, melynek során Lalla Mehmed átadta a „Magyarország királya" számára kiállított szultáni athnámét, egy drágaköves aranykoronával és egy díszes karddal együtt. Amikor a nagyvezír Bocskai fejére tette a koronát, ő levette azt, és kijelentette, hogy nem királyi felségjelvénynek, hanem csak ajándéknak tekinti.

7 Pontosan nem lehet tudni, hogy erre milyen okok késztették, hiszen ő szorgalmazta, hogy a török koronát küldjön neki. Döntésébe szerepet játszhatott, hogy a találkozó előtt a törökök elfoglalták Visegrádot és ostrommal visszavették Esztergomot, de a várakat nem adták át Bocskainak. Ezen kívül a Habsburgokkal való kiegyezés is előtérbe került, hiszen Bocskai Korponára (Hont vm.) - ma Krupina (Szlovákia) már összehívta az országgyűlést, hogy a béke feltételeiről tárgyaljanak. A korona további sorsa is nyomon követhető. Bocskai végrendeletében a következőképpen rendelkezik róla: „Az koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházába, úgy hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon, és annak kezénél tartassék, aki az országnak ura lészen azzal a köves szablyával edgyütt, amellyet adott véle."

8 A fejedelem 1606. december 29-én bekövetkezett halála után a korona Homonnai Drugeth Bálinthoz került, aki Sárospatakra vitte. A Habsburgok szemében Bocskai koronája alkalmasnak mutatkozott arra, hogy legitimációjukat megkérdőjelezze, ezért annak megszerzésére törekedtek. Már a bécsi békében kikötötték: „Ezenfelül Bocskai úr kijelenti, hogy a nagyvezírtől neki ajándékozott koronát nem a király, Magyarország, és ennek régi koronája jogainak sérelmére fogadta el."

9 II. Mátyás uralkodásának kezdetén Bocskai koronájának megszerzése újra előtérbe került. Az 1609-ben összeült országgyűlés a XX. törvénycikkben hozzájárult ahhoz, hogy a nádor felkutassa a koronát, és átadja II. Mátyásnak.

10 Thurzó György nádor 1610. június 30án vette át azt Sárospatakon, az időközben elhunyt Homonnai Drugeth Bálint kisfiának gyámjától, Mágochy Ferenctől. Innen Bécsbe szállíttatta, ahol október 6-án ünnepélyes keretek között az udvari kincstárban helyezték el. Ezt követően bő 300 évig nem kapott a korona jelentős figyelmet. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után azonban mind Magyarország, mind Románia igényt tartott rá, mindkét állam a Saint-Germain-i szerződés 196. cikkelye alapján, amely szerint az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális javai az utódállamok részére tárgyalások során és területi alapon átadhatók. Románia már 1921-ben megkezdte a tárgyalásokat Ausztriával, de végül az osztrák fél azt javasolta, hogy Magyarország és Románia tárgyaljon egymással a korona sorsáról. Időközben Magyarország is részletezte Ausztriával szembeni követeléseit. A magyarok úgy ítélték meg, hogy Bocskai a koronát nem mint a Romániához került Erdély fejedelme, 5 MOL P 108 Esterházy es. lt., Rep. 46. Fase. G. N° 240. Közli NAGY L. 1956. 324-330. pp. 6 MOL P 108 Esterházy es. It., Rep. 77. Fase. E. N° 196. Közli NAGY L. 1956. 331-332. pp. 7 BOLDISÁR K. 1925. 5-6. pp. 8 MOL P 287 Forgách cs. It. Series I. 34. es. Fase. I. N° 15. Közli Magyar történeti szöveggyűjtemény 1968. 372-383. pp. 9 MOL N 39 Tractatus pacis, Fase. A. N° 8. Közli Magyar történeti szöveggyűjtemény 1968. 348-360. pp. 10 Magyar Törvénytár 1900. 57. p.