Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata
Különben, amit mindenki tudott, csak annyi, hogy : II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt és Rodostóban halt meg száműzetésben. A kollektív tudás ennyi, ez maradt meg az iskolai órák anyagából. 3./ Mit tudnak Rákóczi szabadságharcának előzményeiről, kitörésének okairól, konkrét eseményeiről, hadvezéreiről, gazdasági-politikai intézkedéseiről, bukásának okairól? „A szabadságért a kurucok küzdöttek Rákóczival az élen, s a labancok (németek) ellen harcoltak. Vak Bottyán, Esze Tamás, Bercsényi és Csínom Palkó voltak a vezérei. A harc elbukott, sokáig búsultak emiatt a kurucok, sok dal is keletkezett, amelyek szomorúak és a dicső időket sírják vissza. („Rákócziak dicső kora...). Most ünneplik a fejedelem születésének 300. évfordulóját, s ekkor itt helyben is ünnepségek lesznek, amikor a dicső haditettekre is emlékezni fognak." Kétségtelenül ezek a harmadik kérdéscsoportba tartozó válaszok tartalmazták a legkevesebb konkrétumot. A legbizonytalanabb ismeretek a szabadságharcra vonatkoztak. Még az sem volt egészen világos, hogy kik is a kurucok és labancok. A bővebb magyarázat a kurucokat „magyaroknak", „a szabadság híveinek", „Rákóczi-katonáknak" mondta, de semmi egyebet nem tudtak a továbbiakban róluk mondani. A labancok és a németek azonosítása egyértelmű volt, több embernél is szerepelt a beszélgetés során. A vezérek nevei közül csak Vak Bottyánra emlékeztek vissza, mert róla az iskolában is hallottak. Esze Tamást az olvasmányokból, Csínom Palkót, Bercsényit a nótából ismerték, de a nevükön túl semmit sem tudtak róluk. Az eseményekről való tudásuk jórészt kimerült a „dicső haditettek" általánosságban. A második és harmadik kérdéscsoport forrása az iskola és a könyv, esetleg a film, a TV. Az iskolai tananyagból is mindössze az, ami megmaradt: vagyis Rákóczi kilétének meghatározása és ennél mélyebben: - túl a tudás szintjén és már érzelmekbe ágyazódva - a „Rákócziak dicső kora", a „Csínom Palkó" nóták, illetve egy festmény Mányokitól. Ami azt jelzi, hogy a maradandó, a mélyebb emlék „művészi alkotások" segítségével rögződött. Az említett nóták hangulata (még a már elfelejtett szövegüeké is!) és egy festmény összegezte a korról való tudásukat, mondatta ki velük még a „dicső harcok", a „nagy hadvezér", a „dicső kor" szavakat is. Mindebben az akkori idők szelleme munkált, az egykori tanítók felfogása mutatkozott meg. („...volt nekem egy Schisscl Mária nevezetű igazgatónőm, aki az északi részekről menekült ide valahonnan a 18-as háború után. A Felvidékről. Az például mindig erről a vidékről való vagy ezzel kapcsolatos nótákat énekeltetett velünk. Többek között a Rákócziról szólókat is, mint amilyen a „Rákócziak dicső kora / Nem jön vissza többé soha /" kezdetűt. Akkor ugye az meg, aki Erdélyből jött, megint más fajta nótákat taníttatott velünk. De mondom, ez a Schissel Mária, ez az öreg tanító néni több ilyen Rákócziról szóló dalt is megtaníttatott velünk és mindig magyarázott is róla"). Az idősebb korosztályok számára a néhány száraz, nehezen felidézett iskolai adatot ezek a „művészi produktumok" elevenítették meg, tették élővé, s többé, mint az egyszerű kimondott szó. A fiatalabb generáció már másfajta műalkotások segítségével szerezte ismereteit: ifjúsági regények, olvasmányos történelmi könyvek és filmek (Rákóczi hadnagya, Tenkes kapitánya) segítségével. És amennyire ezek torzítanak, túloznak és nem tényszerűek, annyira labilisak, hamisak a rájuk épülő-támaszkodó ismeretek is. 23 2005-ben az iskolában, a Közösségi Házban, az Idősek Aranyősz Otthonában, az Idősek Klubjában, a könyvtárban és az önkormányzat művelődési előadójánál tájékozódtunk. 1. Az első kérdésre hallomásból szerzett információk alapján kaptunk igen szűkszavú feleleteket. Varsányról, az egykori Rákóczi birtokról, magáról a Rákóczi kastélyról szüleik, 23 SZABÓ I.-SZABÓ L. 1976. i. m. 42-51. pp.
