Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata
nagyszüleik elbeszélései alapján emlékeztek és emlékeznek ma is, illetve a község történetéről született néhány „alig-írás"-ból, ha azok egyike-másika netalán valamilyen úton eljut hozzájuk. Olyanokra gondolunk, mint amilyen az előző gyűjtés idején Szabó (később Tiszai) Lajos szolnoki újságíró Rákóczifalvát ismertető vázlatos története (lényegében valamikori szakdolgozata) volt, amely a községben egy nagyon szűk körben kéziratként forgott. Mert máig sem született önálló községtörténet, a megyét ismertető összeállításokban Rákóczifalvának továbbra is csak az első említésétől a török alatti pusztásodásáig terjedő szakasza lett némileg kutatottabb. Hogy aztán ezek közül a falubeliek ismemek-c valamit vagy hogy az újabb adatok bővítették- e ismeretanyagukat a korábbiakhoz képest, nem igazolódott. A 2-es cs a 3-as szám alá tartozó kérdéseinket is feltettük újra: vagyis azt, hogy mit tudnak Rákócziról cs a hazáért és szabadságért indított harcáról. Amely kérdésekkel a megkérdezettek tanulmányait, olvasmányait, film és televíziós élményeit firtattuk, miként korábban is. Fenti kérdésköröket utóbb egy újabbal is bővítettük; 4. Milyen ünnepségeket rendeztek a fejedelem születésének 300. évfordulója idején? Milyen rendszeresen ismétlődő rendezvények kapcsolódnak Rákóczi nevéhez? Hol rendezik azokat, s tudomásuk szerint van-e olyan közöttük, amelyet csak itt, a fejedelem nevét viselő községben rendeznek meg? Az újabb felmérés furcsa és bizonytalan képet eredményezett. Azok az idősebbek, akik még a háború előtt születtek, de már részt vettek az első nyolcosztályos iskolai képzésben, valamivel tájékozottabbak voltak, nagyobb ismeretanyaggal rendelkeztek. Tanulmányaikból emlékeztek Vak Bottyán, Csínom Palkó, Esze Tamás nevére, de csak a felső tagozatot is végigjáró tanulók, akiknek értékelhető válaszaiból látható volt, hogy főként az iskolai jegyek miatt szerezték meg a kielégítő válaszhoz szükséges ismereteiket. Ezen túlmenően azonban nem foglalkoztatta őket sem a fejedelmem személye, sem szabadságharca, nem igen hozták kapcsolatba községük történetével. Inkább az ötvenes évektől játszott filmek, kötelező iskolai olvasmányok alapján tájékozódtak: a „Vöröstorony kincse", illetve a „Rákóczi hadnagya", a „Tenkes kapitánya" élt emlékezetükben. A kollektív tudat, a szellemiség alakulásában mindig hangsúlyos volt a pedagógus személyisége. A Rákóczi személyéről szóló kérdésekre, ha pontatlanul is, de az erősebb egyéniséggel rendelkező pedagógusok tanítványai válaszoltak. Azok, akik az órákon a minden bizonnyal átszellemült, lelkes tanári szózatok hatása alá kerülve, egy emóciók által is rögzült, tisztább lenyomatot, pontosabb tényanyagot őriztek a hallottakról. Mindezek reális értékeléséhez azonban néhány, a községben történt alapvető változást is szükséges megemlíteni. Mindenek előtt azt, hogy az elmúlt évtizedek alatt Rákóczifalván a korábban is vizsgált humán területeken több formai, illetve szervezeti változás történt. 1./ A község 1968-ban épült emeletes általános iskolája a nagyközségi önkormányzat képviselő testületének határozata alapján 1991-ben felvette a II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskola nevet, s ettől az időtől számítva a község Rákóczi rendezvényeinek egyik bázisa. (5. kép) „...amikor az iskola fölvette a II. Rákóczi Ferenc nevét, akkor kaptuk meg letétbe a szolnoki múzeumtól a Rákóczi kastély két oszlopfőjét és ehhez aztán egy reliefet, vagy nem is tudom hogy nevezzem, kis domborművet készíttettünk. Ezzel kezdtünk tulajdonképpen. Azóta őrizzük ezeket együtt egy salgótarjáni művész egészalakos Rákóczi szobrának nekünk átadott gipszével." - mondta tájékoztatásul Vadász Istvánné, az iskola igazgatója. 24 (6-7. kép) 24 SZABÓ I. Rákóczi emlékek nyomában Rákóczifalván. Magnóról lejegyzett saját gyűjtés. Kézirat. DMHA: 4056-05.
