Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok
gának. " 23 Ezek a tárgyak egyszerre testesítették meg a műkincs, a történeti emlék, a diplomáciai ajándék és a szimbolikus jelentés értékeit. Hova tűntek, nem tudjuk. Ismeretes, hogy a 17. században jelentős és európai színvonalú gyűjtemények jöttek létre az erdélyi fejedelmek, az országos főméltóságok, főurak, főpapok udvaraiban. A Thurzó-, az Esterházy-, a Bethlen-, a Nádasdy-, a Zrínyi-, a Báthory-, a Rákóczi-, a Thököly-, Bercsényigyűjtemények struktúrája egybevág a korabeli uralkodói, fejedelmi gyűjteményekével. Összetevői a kincstár, benne a család vagy az ország múltjából származó történeti értékű kultikus tárgyakkal, továbbá a fegyvertár, a hadügyi forradalom következményeként gyorsan elavult fegyverekkel. A fegyver lehet pusztán történeti rekvizitum, de a személyiség tetteit minősítő kultikus tárgy is. Ilyen tendenciát láthatunk érvényesülni, még magyar kapcsolatokkal is a tiroli Ambras-gyűjtemény kialakításában. Ugyancsak általános gyakorlat, hogy a régi pénzek, érmek, az uralkodói-, diplomáciai ajándékok is a gyűjteményekbe kerülnek. 24 Szerves részét alkotta a gyűjtemény-könyvtár, festmények, ősgalériák és a kert. Ez az európai nagy gyűjteményekre jellemző rendszer egyaránt érvényesült Erdélyben és a Királyi Magyarországon. Feltűnt a specializáció is. Apafi Mihály fejedelem óragyűjteménye menynyiségben meg sem közelítette V. Károly császár Madridban őrzött óragyűjteményét, de a leltár szerint néhány különlegességet őrzött. Tudatos tájékozódásra vall, hogy Bethlen Mihály valószínűleg apja, Bethlen Miklós kancellár megbízásából végigjárta az európai gyűjteményeket, és naplójában a legváltozatosabb természeti különlegességek és történeti emlékek gyűjteményeiről, különleges automatákról, belépő díjakról és katalógusokról tudósít. 25 A gyűjtemények egy része elpusztult; a háborúk emésztették fel, az ékszereket a koncepciós perekkel sújtott főuraktól elkobozták, s a birodalmi pénzverdékbe, a császár és az udvari arisztokrácia kincstáraiba kerültek. Magyarország története az elpusztult, eltűnt, vagy lappangó műkincseit vesztő országként is leírható lehetne. De ebben sem vagyunk egyedül. Csak amíg más országok gondosan listákon tartják számon eltűnt, elhurcolt műkincseiket, nálunk ez valahogy hiányzik. Az írott források szétszóródására jellemző, hogy Bloomingtonban az egyetem könyvtárából került elő II. Rákóczi Ferenc egyik angol nyelvű kiáltványa, amelyet egy csehországi kolostorban vásároltak meg, Thököly néhány levelét pedig az University of London School of Oriental and African Studies könyvtárának kézirattárában őrzik. Már a 19. századi magyar történettudomány sokat tett, a hungarikák felkutatása, számontartása érdekében. Ez a munka az utóbbi évtizedekben következetes munkával folytatódik. A pusztulások és szétszóródások ellenére a gyűjtemények kultusza a 18. században új lendületet vett, magával ragadott polgárokat, egyszerű értelmiségieket és nőket is. De folytatódott és a 20. században alig felmérhető méretekben jelent meg elhurcolásuk, elrablásuk is. Vajon a múzeumba gyűjtés, nemzetközi nyilvántartás mennyiben járult hozzá, hogy generációk kulturális értékőrző igyekezetének eredménye hadizsákmány lett? A „múzeum" kifejezés magyar nyelvű szövegben a 18. századi Erdély 1730-1740-es éveiben tűnik fel. A felvilágosodás korában a múzeum fogalma egyértelműen az ismeretek tárháza. Már nyilvánvaló, hogy a múzeum Magyarországon magángyűjteményekből születetik meg. A gyűjtemények nemzetközi összehasonlításban is elsőrangú példái az Esterházy metszetgyüjtemény, 26 a csúcsteljesítmény a Jankovich Miklós gyűjtemény, s a folytatás a már tizenéves korában műtárgyak gyűjtésébe kezdett Emszt Lajos tevékenysége. Egyértelműen bizonyítják, hogy európai gondolatnak adtak ezek a gyűjtemények a korra 23 Bocskai István Testamcntumi rendelés. 1979. , 15., 19 p. 24 Változatos, dokumentált példáiról: KISS E. 2001., 12 kkl. 25 Irodalommal R. VÁRKON YI,. 2005., 6. 15-41. pp. -R. VÁRKON YI, Tradíció és innováció 2005. 60-113. pp. 26 CZÉRE A. 2004.
