Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok

jellemző egyetemes értelemben nemzeti tartalmat. Erről tudósít kora gyűjteményeket létrehozó szokását összegező és a múzeumalapítási mozgalmat kiteljesítő gróf Széchényi Ferenc döntése. Ebben az egyetemességet érvényesítő és hazai hagyományokat őrző értelemben lett a múzeum a reformkorban a nemzeti önismeret és önbecsülés szimbóluma is.. Meghatározó jelentősége van, hogy évszázadokon átívelő folyamatot foglal össze. Az ország központi és helyi múzeumait nem az állam alapította, magánalapítványokból jöttek létre. A kibontakozó professzionális történetírás kiemelkedő személyiségei között Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Nagy Iván egyben múzeumalapítók. A Székely Nemzeti Múzeum alapítója nő, Csereyné Zathureczky Emilia (1877). Hogyan működik a kultúra? A múzeumok és a történettudomány közös területén ez a legizgalmasabb és az utóbbi időben egyre többször feltett kérdés. Ismeretes, hogy lassú fejleményekkel és élő tradíciókkal számolhatunk. Ez az ismeret azonban a kultúra veszélyeztetettségének, elvesztésének, értékválságának idején már nem elég. A 19. század múzeumai egymástól elválasztva, különböző utólagos rendszerezési elvek szerint mutatták be a tárgyakat, a történetiségből kiemelt térben, vitrinekbe zárva, a tárlókban fegyverek, pénzek, ékszerek különböző korokból, különböző elgondolások szerint kerültek egymás mellé. Idővel érvényesült a történetiség követelménye. Ma már tudjuk, hogy azonos térben a különböző tárgyak nemcsak az egykori szerkezetek részeiként jelennek meg, nemcsak egyetlen jelentést hordoznak, hanem a fonnák, ábrák ornamentikák egymásra hatását is kifejezik. A befogadónak arra van szüksége, hogy az egyes tárgyakat funkciójukban és egységben lássa, és át tudja fordítani saját nyelvére régi korok, különböző kultúrák üzenetét. Ebben nyújt segítséget például a szimbólum, a jelbeszéd. A szimbólumok különböző korszakokon ívelnek át, az évszázadok folyamán új értelmet, újabb hangsúlyokat nyernek, miközben megtartják eredeti jelentésüket. A századok jellegzetes szimbólum együttesei asszociációs kisugárzásukkal ösztönzik a kreatív gondolkozást. A 16-17. századi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben ilyen nagy hangsúlyt kapott közös szimbólum többek között a labirintus, a főnix, a pelikán, az életfa, a kert, a Nap, a négy őselem. Az emberek érzelmeiket, vágyaikat, félelmeiket ősi, a Bibliából vett, vagy más kultúrákból honosított, más kultúrákkal is közös szimbólumokkal fejezik ki. Mint az évszakok, a háború, a béke, a természet sokféle jelképei. Képi megfogalmazásaik változatosak, különböző műfajokban és - ami talán a legérdekesebb - a szövegekben is megjelennek, sőt van olyan vélemény, hogy először szövegekben tűntek fel. Altalános elterjedésük arra vall, hogy társadalmi és politikai hovatartozás, képzettség és vallási különbségek ellenére mindenki érti őket. Némi túlzással állíthatjuk, hogy valószínűleg az elitkultúrában és a képzetlen társadalmi rétegek kultúrájában egyaránt élnek vele. A közvetítés közegei és a kölcsönhatások világa rendkívül gazdag. A szimbólumok a korabeli Európa tágas és közös gondolati rétegét alkotják. Az emberiség absztrakciós közös nyelvéről csak utalásként említem meg, a nyilván jól ismert példát, Rubens magyarázatát a Mars és Venus című festményéről és a képen látható tárgyak szimbolikájáról. A „Mars és Venus" 1637-38-ban, tehát a harmincéves háború utolsó szakasza idején készült a toszkánai nagyherceg megbízásából. Értelmezése körül sok volt a bizonytalanság, mígnem feltárták Rubens egyik levelét, amelyben részletesen ismertette, hogy a festményen a jelenetek, a személyek, tárgyak együttesével milyen eszmei tartalmat fejezett ki. A kép a háború és a béke rendszerezett szimbólum együttese. A véres kard, a pajzs, a gyújtogatásra kész Alecto, a széttört fuvola, az anya halott csecsemőjével, a pusztításra induló Mars lábai alatt a széttaposott könyv és rajz a háborút jelképezi. Viszont Venus és minden, ami hiányzik, a harmónia, szerelem, termékenység, miként az olajág a béke megtestesítője. Magyarországon a kalendáriumot olvasó közönség is jól ismerte a háborúnak és a békének ezeket a szimbólumait. Sőt a háborúk verte Magyarországot is gyakran ábrázolják gyászruhás nőalaknak, miként Rubens a harmincéves háború Európáját: „A feketébe