Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Halmágyi Pál: I. világháborús hősi emlékművek Makón és környékén

1927-ig e törvényen túl 11 jogszabály, rendelet, utasítás foglalkozott a hősök emlékének megörökítésével és 5 a sírjaik gondozásával. Közülük jó néhány kimondottan a financiális kérdéseket, hatásköri összefüggéseket rendezte, míg mások a kitűzött nemes cél elérésének művészeti, esztétikai kérdéseivel foglalkoztak. 1917 vége felé már látszott, hogy ezen elképzelések leginkább csak a háború után fognak megvalósulni. így is történt az 1917. évi már idézett törvény és a három belügyminiszteri rendelet után, majd csak 1922-ben foglalkozott a minisztérium ismét a hősi emlékmüvek kérdésével.

2 Az elesettek neveinek, adatainak összegyűjtését fontos feladatának tekintette a Hadtörténelmi Levéltáras Múzeum is. 1920. július 21-én körlevelet intézett valamenni vármegyei katonai parancsnoksághoz, melyben kérte „annak megállapítását, hogy kiket vesztettünk el a véres világháborúban" (adatgyűjtés), és indítványozta „írott, vagy művészeink állal készített emlékek" állítását. Csanád vármegye alispáni hivatala Gabányi ezredes körlevelét 1920. augusztus 24-én küldte ki a községekbe. Sümeghy Dezső, a megye főlevéltárosa 1921 nyarán készítette el azt a mintanyomtatványt, melynek segítségével össze kellett írni a veszteségeket. A vármegye településein ősztől gyűjtötték folyamatosan az adatokat, s végül hat év után, 1927-ben adták le a községek, a példásan összeállított névsorokat. Mindezek a mai napig megvannak a szegedi levéltárban.

3 A kommün és az idegen megszállás zavaros évei után gróf Klebeisberg Kunó belügyminiszter az e témával foglalkozó első, 1922-es rendeletében a háború utáni nehéz gazdasági helyzet és infláció miatt az emlékművek megvalósítását még nem látta időszerűnek.

4 A minisztérium megelőzendő a silány és kontár emlékek felállítását, szigorú engedélyezési eljáráshoz kötötte e munkákat.

5 1924 nyarára a hősi emlékek megvalósítását szívén viselő és a művészi minőség fölött őrködő Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság feloszlott.

6 A felállítandó emlékművek engedélyeztetésére a Belügy- ill. a Vallás- és Közoktatási Minisztérium egy új Bíráló Bizottságot szervezett 1924 novemberében.

7 A főhatóságok mellett a művészek is létrehozták e területen saját egyesületüket, hiszen fontos gazdasági érdekeik fűződtek e megrendelésekhez. Egyesületük - a „Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetségé" - alapszabályában kiemelték, hogy elsősorban hazafias célú közművek emelésével foglalkoznak. A szigorú szabályok dacára mégis előfordult, hogy olyan emlékművek leleplezésére, felavatására kértek engedélyt a községe, melyek nem az előírt eljárás (művészi bírálat, közgyűlési határozat, törvényhatósági jóváhagyás) szerint valósultak meg. Ezen emlékművek leleplezését nemcsak, hogy nem engedélyezte a belügyminiszter, de mindazokkal szemben, kik erre okot szolgáltattak, fegyelmi és anyagi felelősséget állapítottak meg. 2 7.283/1917. I3M. ein. sz. körrendelet és a 14.730/1917. BM. ein. sz. körrendelet 3 Csanád vármegye Levéltárának iratai 262/1928. sz. „Az 1914-1918. évi világháborúban hősi halált haltak névjegyzékei". Egy másik tekintélyes iratcsomó őrzi a Hadtörténeti Levéltár 1920-as első körlevelétől az emlékmüvek felállításának, engedélyezésének, avatásának stb. iratait. Jelzete: Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék alispáni hivatal iratai, 12.250/1928. sz. adatainkat innen merítettük. Itt mondunk köszönetet dr. Géczi Lajos fölevéltárosnak szíves segítségéért. 4 20.331/1922. BM. sz. körrendelet 5 39.206/1922. BM. sz. körrendelet 6 124.669/1924. BM. sz. körrendelet 7 247.000/1924. BM. sz. körrendelet 8 251.818/1924. BM. sz. körrendelet 9 2.530/1925. BM. ein. sz. körrendelet