Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

A lakás paraméterei (belső városrész, utcai front, lakásméret, szobaszám, fürdőszoba, közös helyiségek használata) egyébként mindenben megfeleltek a korszakos polgári középosztályi elvárásoknak. Feltételezzük, hogy a pályaudvar közelségén túl a lakásválasztásban mindezek szerepet játszottak a Városi család döntésében is. A lakásberendezést illetően itt is hiányosak az ismereteink - a hagyatéki felajánlás idején már jelentősen módosult enteriőrök fogadtak minket. A fotók, a megmarad berendezési tárgyak és a visszaemlékezések alapján rekonstruálható az 1939-es állapot, s az azt követő változási folyamat. A Városi-lakásban éppúgy, mint a korszak bármely társadalmi rétegének a lakásában, a legkötöttebb berendezésű, leghagyományőrzőbb

198 enteriőr a hálószoba volt.

199 Összetételével (2 szekrény, 2 ágy, 2 éjjeliszekrény, hármas tükör/toilette-szekrény),

200 korszakra jellemzően

201 sima vonalú, „modem" tömegáru-jellegével („gőzölt bükkfaháló"-kategória), párhuzamos elrendezésű ágyaival, szimmetrikus bútorozottságával a két háború közötti tradicionális városi térelrendezési szokások szigorú szabályait követte.

202 A hálószobában helyezték el - szintén a szokásrendet érvényesítve - a varrógépet is. Hzen kívül már csak kis asztalkákat tudtak beállítani az ágy végéhez, s a hosszúkás, keskeny szoba telítődött a bútorokkal. A katolikus családok hálóinak nélkülözhetetlen tartozéka, a szentkép itt is a falon lógott az ágyak találkozási pontjában. A varrógép fölött helyezték cl azt a fotónagyítást, amelyet tájképbe ágyazott festménnyé festett át Kudla Erzsébet.

203 A fénykép Városi Rózsát ábrázolja 9-10 éves kislányként magyaros mhában.

204 A sajátságos öltözetet elsősorban a március 15-i ünnepségeken viselték a gyerekek (valószínűleg ő is), az iskolai ünnep kötelező előírásaként

205 (ugyanakkor a férfiak a hivatali ünnepélyen „bocskaiban" jelentek meg). „Akkoriban mindenki nemzeti érzelmű volt" - szögezte le erre vonatkozóan Németh Györgyi. A fotó faliképként történő nyilvános megjelenítése tanúsítja, hogy ezzel a szemléletmóddal azonosult a - családfő dominanciája, hozzáállása révén ekkorra mar kulturálisan is megmagyarosodó - Városi család is. Még egy - immár funkcionális - faldckoráció volt a szobában, egy falióra,

206 amelyet a fürdőszobába vezető ajtó mellett helyeztek el. Az óra felirata/jelzése: „Lúgos" azt bizonyítja, hog}' ez a tárgy is azon kevesek közé tartozik, amelyet magukkal hoztak Temesvárról. Jóval kevesebbet tudunk a két másik szoba eredeti berendezéséről. A nappali szerepű nagyszoba, mint már említettük, sokfunkciós volt, nyilván inkább szükség-szülte kényszer] 98 A hagyományos hálószobához való tartós ragaszkodás okai lehettek: az elődök ízléséhez, szokásaihoz való hűség, „az egységes berendezés babonájának" (Nádai Pál megfogalmazása több könyvében) korjellemző dominanciája, a régi családiház-típus adottságai, s a vallási alapokon nyugvó erkölcsi hozzáállás (a házaspár egymás melletti közös hitvesi ágyban alszik). 199 Lásd ehhez MIALKOVSZKY M. 1981. 67-70. pp.; PETERDI V. 2002. 131. p. 200 Az ún. „komplett" szobaberendezés, a bútorgarnitúra (minden darab azonos szellemben formálva és díszítve) a historizmus korának volt a terméke/alkotása. Lásd erről többek között MIALKOVSZKY M. 1977. 81. p. 201 Ezt a bútorgamitúrát már biztosan a repatriálás után vették az 1920-as években. 202 Egyedül ennek a helyiségnek a berendezése maradt változatlan Városi Rózsa haláláig. 203 Kedvelt foglalatosságáról - fotók alapján festmények (táj- és életképek, portrék) készítése, amely hobbi rétegsajátosságként is jellemző volt úrihölgyek körében - már esett szó a korábbiakban; itt azonban magát a fényképet festette át. Fotómásolataiból kiállítása is nyílt Gödöllőn - Tomposné Sárkány Mária értesülése alapján -, amelyről semmi közelebbit nem sikerült kiderítenünk. A technika beazonosításához adott segítségéért Ormos József fotórestaurátort (MNM) illeti köszönet. 204 A magyaros ruha-mozgalom (1920-as évek) eme jellegzetes stílusú öltözet-változata legelőször a lányka-divatban jelent meg. Lásd Dózsa Katalin e témában írt tanulmányait és Ferencziné Sedlmayr Krisztina kéziratos bölcsészdoktori disszertációját (1997). A polgári lakásokb;in faliképként megjelenő fotók régi mágnáshagyományokon alapuló nyilvános bemutatásáról ír MIALKOVSZKY M. 1981. 92. p. 205 A szokásra vonatkozóan városi polgári családnál lásd PETERDI V. 2002. 140., 144. p. 206 .Az órák (különösen az álló-, a kandalló- és a fali ingaórák) a polgári lakáskultúrában figyelemre méltó szerepet töltöttek be. Ezt erősíti meg Peterdi Vera feldolgozásában (2002/a 4L p.) egy másik családtörténet (s egy feldolgozása alatt álló úgyszintén).