Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

bői, mint a modern kombinált szoba elvét érvényesítve. Többközpontú elrendezéséből több különálló lünkéionális blokk: étkezőhely (ebédlőasztal székekkel), női beszélgetősarok (kényelmes, bár kommersz szecessziós utánérzésíí ülőgarnitúra, kerek lapú asztalkáján a rendkívül divatos/elterjedt matyó terítővel),

207 meghitt „fészekpuha" otthonosságú olvasóhely (kisasztal fotelekkel, lámpával, faliszőnyeggel), „dolgozószoba" (írókészlettel felszerelt íróasztal székkel, könyvespolccal), zongora

208 - talán a 19. századi német-angolszász típusú tradicionális polgári lakáskultúra hagyományaira is asszociálhatunk, aminek famíliánk esetében megvolt a történeti-családtörténeti alapja. Ebben a leginkább nyilvános temek szánt helyiségben a családi mentalitást, hagyományokat és szokásokat - vagyis a család társadalmi szerepének (önképének) szimbolikus megformálását - a kiegészítők jelenítik meg. A falakon Kudla Erzsébet festményei és a családi fotók mellett ott találjuk a nemzedékről nemzedékre öröklődő zenélő óraképet, az akkor még szintén náluk őrzött keretezett Brandstettcrcsaládfát, s egy vallási tárgyú kerámia dombonnűvet is. A legellentmondásosabb berendezése a halinak volt, egyben erről lehetett kideríteni a legkevesebbet. A geometrikus bécsi szecesszió stílusában, valószínűleg az 1910-cs években készült, nívós, tökéletes állapotban megőrződött két ebédlőszekrény (nagy- és kistálaló)

209 ebben a helyiségben való elhelyezése

210 találgatásokra ad okot. Elképzelhető, hogy 1939-es beköltözésükkor vagy a későbbi átrendeződések során a hallt használták ebédlőnek (itt találtuk ugyanis a zsúrkocsit, a más ebédlőtartozékot is), de valószínűbb, hogy az. amúgy is zsúfolt, ebédlőként is funkcionáló nagyszobában nem találtak megfelelő helyet a két nagy szekrény számára. A hall szerepe, úgy látszik, elég meghatározhatatlan volt: mintha ezzel a helyiséggel nem tudtak volna mit kezdeni (talán egykori előszoba-funkciója miatt). Azt sajnos nem tudjuk, hogy Irsán volt-e külön ebédlőjük ezzel a garnitúrával berendezett (az asztal és a székek, látszik a felvételen, itt már a nagyszobában voltak). Szóbeli értesülések szerint a hallban ágy (heverő/rekamié) állt még, s valami ülőalkalmatosság. Minden jel arra mutat, hogy a családot gyakori helyváltoztatással járó sorsuk, polgáriasvallásos puritánságuk, gyakorlatias „németes" életszemléletük megóvta a súlyosabb modorosságoktól, hivalkodástól, tucatszerűségtől, szélsőséges álmodemkedéstől, s talmi tárgyak, eszközök beszerzésétől. Jó minőségű, igényes kézműves munkák és sorozattermékek alkották berendezésüket, háztartásukat. A lakás minden helyiségében az amatőr családi fotók jelentős mennyiségű dísztárgyként funkcionáló textilneműt mutatnak;

211 konkrét adatok híján azonban ezek összetételének, stílusának, anyagának elemzésére nem vállalkozhatunk. Textiltárunkba került azonban néhány háztartási fehérnemű (rumburgi vászon), Kudla Erzsébet egykori, ill. Városi Rózsa elkészí207 Lásd ehhez 211. jegyzet. 208 Erre a berendezési tárgyra dr. Jenővári Éva egyáltalán nem emlékezett, de Tomposnénak beszélt róla Városi Rózsa. 209 Az ebédlőbútort Temesvárról hozták magukkal. Tomposné Sárkány Mária közlése Városi Rózsától szerzett információ alapján. Valószínűleg ez volt az egyetlen értékes bútoregyüttes, amit átszállítottak. Úgy tűnik, ezt mindenképp meg akarták menteni - talán mert a legnívósabb volt, vagy esetleg mert ezt kapta hozományként férjhez menetelekor Kudla Erzsébet. 210 Egybehangzó szóbeli közléseink szerint mindig itt voltak. 211 A kézimunkázás szokását először az otthonkultúra tökéletesítését előtérbe állító biedermeier újította fel, majd a historizmus fejlesztette tovább a maga modoros stílusában. Elősegítették terjedését a mintakönyvek, s a leányiskolák a mühímzés, kézimunkázás tananyagként tanításával. Egy érdekesség ezzel kapcsolatban: Városi Béla kedvenc időtöltése a hímzés volt - Tomposné Sárkány Mária szíves közlése. Másik családi adalék a textilekhez: Brandstetter Ferenc felesége, Dietz Vilma tanárnő a Mester utcai polgári iskolában németet és kézimunkát tanított, s ismeretei bővítése céljából járt motívumokat, népviseletet gyűjteni/rajzolni többek között Mezőkövesdre a matyókhoz is. Fennek a kapcsolatnak következményeként a gyermekeivel özvegyen 1944-ben, német származásúként nyugatra távozó, valóban mindenét hátrahagyó, majd az évtized végén mégiscsak szülőföldjére visszatérő tanárnőt a mezőkövesdi népművészeti ház kollektívája fogadta be, ők látták el, s temettették el mint idős asszonyt. - Németh Györgyi szíves közlése.