Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Egy évfordulóról, két könyvről és sok emlékről. A szolnoki Damjanich János Múzeum kiadványai (Szathmáry István)

Egy évfordulóról, két könyvről és sok emlékről A szolnoki Damjanich János Múzeum kiadványai Szathmáry István A hetvenéves szolnoki Damjanich János Múzeum a közelmúltban két könyv kibocsátásával emlékezett meg születésnapjáról. A „Nyitott kapuk" című munka, amelyet az intézmény munkatársai írtak, és Gulyás Katalin, Horváth László, Kaposvári Gyöngyi és Pató Mária szerkesztett, Horváth László megyei múzeumigazgató előszavával látott napvilágot. 164 oldalon, negyedrétív méretben, közel harmadfélszáz színes és 90 fekete-fehér ábrával. Archív felvételekkel, Kozma Károly és Lescsinszky György fotóival mutatja be azt az utat, melynek végén egy komoly lépéshátránnyal induló, igen nehéz körülmények között fejlődő kulturális intézmény mára az ország egyik szép múzeumává, és pezsgő tudományos élet otthonává vált. ( 1. kép) A reprezentatív évfordulós kötettel párban jelent meg a Kaposvári Gyöngyi és Pató Mária szerkesztette „Szolnoki arcképcsarnok" című sorozat második kötete, amely a múzeumalapító dr. Balogh Bélának állít emléket. A két munka szorosan kötődik egymáshoz, mert mindaz, amit ma Szolnokon közkönyvtárnak és múzeumnak nevezünk Balogh Béla köpönyegéből bújt elő. Hatalmas energiája és elszántsága nélkül, ha lenne is ma múzeum és könyvtár a városban, az minden bizonnyal másképpen nézne ki. Nemcsak az ő elindító lendülete, hanem a művet továbbvivő utódoknak példájából merített energiája is kellett ahhoz, hogy napjainkra csöndes büszkeséggel tekinthessünk végig városunk e két kulturális intézményének az épületein. A „Nyitott kapuk" című kötet fejezeteit a múzeumi kiadványok ismertetésén kívül két fő szálra lehet felfűzni. Szólnak egyrészt a történelemről, a kezdetben itt-ott megőrzött leletek, régi tárgyak lassú együvé kerüléséről, a gyakran közbeszóló sorsról, és szólnak a testet öltő cél, a tudományos műhely mindennapi életéről, eredményeiről. Szabó László és Gulyás Éva „Egy álom megvalósul..." címmel nyúl vissza a kezdetekig, Hild Viktor idejéig. Hild József építész unokája vármegyei fölevéltárosként telepedett le az akkor már évtizedek óta megyeszékhelyként működő városban, és sajnálattal tapasztalta egy olyan gyűjtőhely hiányát, ami otthont adhatna a környéken bőségesen található régészeti leleteknek. Megszállott régiségbúvárként szerteágazó tevékenysége, szakmai, publikációs, közéleti munkássága mellett karolta föl a múzeumalapítás gondolatát, és első lépésként létrehozta a tizenkét alföldi vármegyét magába foglaló, az Alföld kulturális /. kép A múzeumi évfordulós kötet címlapja