Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Egy évfordulóról, két könyvről és sok emlékről. A szolnoki Damjanich János Múzeum kiadványai (Szathmáry István)

2. kép Germán sasfejes csat fejlesztésére hivatott Alföldi Magyar Közművelődési Egylet szolnoki múzeum és könyvtárbizottságát. Annak ellenére, hogy a város lassan megélénkülő kulturális életének jeleként 1902-ben megszületett a szolnoki Művésztelep, kezdeményezése nem hozta meg a várt sikert. Egy évvel a megalakulás után még kétszáz tagja sem volt az egyletnek, így arra nem lehetett támaszkodni. Ebben az első világháború beköszöntéig változás nem lett, így e korszak hozadéka pusztán Hild Viktor régészeti feltáró, gyűjtő és megőrző tevékenységének fönnmaradt anyaga. Múzeumról valójában 1934-től beszélhetünk, de Dr. Balogh Béla, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tudós tanára, később a debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára már közvetlenül a világégést követően fölvette Hild munkájának elejtett fonalát, és 1927-ben rendezett földrajzi kiállításával a figyelmet a helytörténeti kutatások felé fordítva életre keltette a múzeum létesítésének eszméjét. A „Szolnoki arcképcsarnok" erről a szinte sziszifuszi munkáról szól, részletesen tárgyalva és elemezve a tudós tanár életpályáját, tudományos nézeteit, hírt adva arról a világról, amikor egy-egy vidéki gimnázium is az egyetemek méltó partnereként önálló tudományos műhelyként szolgált. (2-3. kép) Balogh kezdeményezésére a város 1930-ban felkérte dr. Márton Lajost, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatóját és Schneller Vilmost, a Nemzeti Múzeumban a vidéki múzeumok szakreferenséi a szolnoki helytörténeti és régészeti anyag értékelésére, majd ennek alapján dr. Tóth Tamás polgármester 1933-ban megbízta Balogh Bélát Szolnok város közkönyvtára és múzeumi gyűjtőhelye megszervezésével, ami kényszerből a városi bérház szuterénjében rendezkedett be. Elnöke dr. Tóth Tamás polgármester, ügyvezető alelnöke pedig Balogh Béla lett. Ide került az időközben elhunyt Iliid Viktor gyűjteménye is, melyet Móra Ferenc szakvéleménye alapján a város megvásárolt leányától, Viszlayné Hild Elzától, a vételár összegét az elhunyt temetési költségének és díszsírhelyének kialakítására fordítva. Balogh Béla fokozatosan alakította ki és vezette a városi könyvtárat és múzeumot az adott keretek között, hamarosan kinőve a rendelkezésére bocsátott épületrészt. Miután 1941-ben történt egyetemi magántanári kinevezése után Debrecenbe költözött, helyettesítését tanár kollégája, dr. Pápay Antal látta el egy ideig, de a háború alatt kellő őrizet nélkül maradt gyűjteményt az átvonuló front súlyosan megrongálta. A háború után az intézmény újjáéledése Kaposvári Gyula nevéhez kötődik. O először a pusztulást felmérő Kiss Gábor árvaszéki ülnök munkatársaként a frontról hazatérve került kapcsolatba a gyűjteménnyel, majd 1948-tól igazgatóként meghatározó személyisége lett a 3. kép Bulogh Béla arcképe