Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

V. Kárpát-medencei körkép - Mihály Melinda: A „kincses város". Kolozsvár a 16-17. században

mátus kollégium albumát, az intézmény életére vonatkozó bejegyzéseket tartalmazó Apáczai-albumot (1656-1946) állítottuk ki. Erdély első főiskolájának, az 1579-től 1601-ig működő kolozsvári jezsuita főiskolának tárgyi emlékeit két rendkívül értékes ősnyomtatvány képviselte, melyeket Haczaki Márton váradi kisprépost adományozott az oktatási intézmény könyvtárának. A két különös könyvészeti értékkel bíró, Haczaki saját kezű bejegyzéseit tartalmazó kötet egyike idősebb Plinius História Naturálisának 1476. évi pármai kiadása, a második az 1496-ban kiadott és 1517-ben Krakkóban művészi értékkel bíró kötéssel díszített Arisztotelész-ősnyomtatvány, melyet Haczaki lengyelországi tanulmányújára vonatkozó bejegyzések gazdagítanak. A magyar nyelvű könyvkiadás központjaként az 1550-ben alapított Heltai-Hoffgreff nyomda különleges helyet vívott ki magának a magyar nyelvű kiadványok elterjedésében és a modern magyar helyesírás egységesítésében. 111 év múlva, 1661-ben a Váradról menekülő Szenei Kertész Ábrahám átmenetileg Kolozsvárott dolgozott, és itt is fejezte be ugyanazon évben a Váradi Bibliát. Végül harmadikként meg kell említenünk Tótfalusi Kis Miklós, a református egyház nyomdászának munkásságát, aki Európa-szerte híres betűmetszőként nyert el magának igen jelentős helyet a kolozsvári nyomdászok sorában. A kolozsvári nyomdászat termékei közül bemutattuk Heltai Gáspár részleges biblia-fordítását (1551), Krónikáját (1575) és a Száz fabulát (1566), a Heltai-nyomdában nyomtatott Werbőczy István Decretumát, Szenei Kertész Ábrahám részben Váradon, részben Kolozsvárott nyomtatott Bibliáját (1661), valamint Tótfalusi Kis Miklós nyomdájának két kötetét, Szatmárnémeti Sámuel Moses Explicatusát (1696) és a rézmetszetekkel díszített Haller János Hármas históriáját (1695). A kolozsvári római katolikus egyháznak szentelt tárlóban Wolphard Adorján, Kolozsvár egykori plébánosának könyvtárából származó és tulajdonosának kézjegyét viselő köteteit helyeztük cl. A két könyvritkaság egyike Ovidius Metamorfózisainak 1510-es, milánói kiadása, a második Marcus Annaeus Lucanus 1505-ben, Velencében, Bartolomaeus de Zanis de Portesio nyomdájában nyomtatott Pharsaliája.. A kiadvány valószínűleg a kolozsvári plébános kedvenc olvasmánya lehetett, melyben saját kézzel bejegyzett, Epitaphium Lucani per Adrianum Wolphardi című költeménnyel fejezte ki elismerő véleményét Lucanus művéről. Kél 17. századi ötvöstárggyal képviseltette magát az evangélikus egyház kiállításunkon. A Bakoss-kehely néven ismert, 1695-ben készült ötvösmunka Sebastian Hann nagyszebeni ötvösmester munkája az aranyozott ezüstből készült, LV mesterjeggyel ellátolt, fedeles kanna fedelén öntött, fekvő szarvas látható. A kiállítás fénypontját kétségkívül a református egyház ötvöstárgyai képviselték. A kiállítóterem központi, nyolcszögletű tárlójában Lorántffy Zsuzsanna által a kolozsvári Belvárosi Református Egyházközség számára hímzett terítőn a kiállított ötvöstárgyak egyik legmívesebben megmunkált darabja, a valószínűleg importból származó, 17. századi keresztelőkanna és tál foglalt helyet. Az. aranyozott ezüstből készített, ovális tál felületét kartusokba foglalt gyümölcsfüzérek, peremét maszkokkal váltakozó gyümölcskötegek borítják, a hasas, enyhén lapított testű kanna fedelét szárnyas angyalok díszítik, a test oldalain és a kiöntőn egy-egy herma látható. A kanna talpát akantuszlevelek és körlefüzérek, felső felét gyümölcskötegek borítják. A református egyház itt bemutatott úrasztali edényei közül kiemelkedő a Zilahi Pál ötvös által a Jónás testvérek számára készített, nyolcszögletű fedeles kanna, Brassai Dániel hatkaréjos, trébelt tekercsdíszekkel ékes kannái és Lucas Stin kecses kelyhe. Az unitárius egyház tárgyainak sorát a Dávid Ferenc hitújítónak tulajdonított nagy méretű, aranyozott ezüst talpas pohár nyitotta. A pohár talpa hatszögű, cuppaszája hatkaréjos és törzse 12 szögletű, elnevezése újabb keletű és minden bizonnyal nem köthető szorosan Dávid Ferenc nevéhez, viszont az ő idejében már bizonyosan használatban volt. A