Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
IV. Kiállítások - H. Bathó Edit: A „Lehel kürt és kultusza" c. kiállítás ismertetése
A „Lehel kürt és kultusza" c. kiállítás ismertetése H. Bathó Edit A jászberényi Jász Múzeum fennállásának 130 éves évfordulója alkalmából egy különleges kiállítással kedveskedett közönségének. „A Lehel kürt és kultusza" címet viselő időszaki kiállítás egyedülálló úttörő vállalkozás, hiszen a kürtnek ilyen széleskörű és sokoldalú bemutatására még soha nem került sor. A Jász Múzeum őrzi a jászok legféltettebb kincsét, a 43 cm hosszú, elefántcsontból készült, díszesen faragott, híres Jászkürtöt, amelyet a 17. század óta Lehel kürtjeként is említenek. Az 1874. december 26-án megnyitott múzeum számos becses tárgyat kapott a várostól megőrzésre, így többek között a jászok kürtjét is, amelyet Ozoróczky János múzeumőr l-es leltári szám alatt vett nyilvántartásba. A kürt azóta is a múzeum mindenkori állandó kiállításának legfőbb ékessége, s mind emellett a jászok összetartozásának legfőbb szimbóluma. A kürt eredete, díszítménye és Jászberénybe kerülésének körülményei évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat (Bél Mátyás, Ipolyi Arnold, Horváth Péter, Pulszky Ferenc, Hampel József, László Gyula, Selmeczi László, Bakay Kornél, Kiss Etele) és a nagyközönséget, de annak ellenére, hogy a kürtről ez idáig igen sokan és sokat írtak, a teljes igazságot mind a mai napig nem sikerült kideríteni. A Jász Múzeum 2004. október 15-én megnyitott, „Lehel kürt és kultusza" című kiállítása elsősorban a kürt hagyományban betöltött szerepére helyezi a hangsúlyt. Természetesen szól a kalandozások sorát lezáró dicstelen augsburgi csatáról, a hozzá kapcsolódó Lehel kürt mondáról, majd felvázolja a jászok kürtjének a Lehel kürttel való azonosítása körülményeit, ezt követően pedig, a Lehel kürtjének és Jászkürtnek egyaránt nevezett és tisztelt jász ereklye körül kialakult kultusz történeti fejlődését mutatja be (méltóságjelvény, ivókürt, hangszer, szimbólum). Jóllehet a jászberényi kürtnek semmiféle kapcsolata nem volt Lehel vezérrel, de mindez semmit sem von le értékéből, sőt megtisztelő, hogy a magyar hagyomány az egyik legszebb mondánkat éppen e kürthöz kapcsolja. A kiállítás az alábbi egységekben tárgyalja a témát: I. Lehel vezér és kürtje Kalandozó magyarok A magyarok a honfoglalást (896) követő időkben is folytatták korábbi portyázó hadjárataikat, amelyeket kalandozások néven említ az utókor. A kalandozások eleinte főleg nyugati országok (Észak-Itália, Német Birodalom) ellen irányultak. Egyes magyar csapatok azonban eljutottak az Atlanti óceánig és a Pireneusi-félszigetre, míg mások a Balkán-félszigeten Attikáig és Bizáncig hatoltak. Sikereiket a nomád típusú rajtaütéses taktikájuk biztosította, amíg az ellenfél ki nem ismerte őket. A hadjáratok sokszor más állam felkérésére történt katonai akciók voltak, de legfőbb céljuk mégis a zsákmányszerzés volt. A törzs- és nemzetségfők ezáltal növelték vagyonukat. A nyugatra indított portyáknak 955-ben az augsburgi ütközet vetett véget. Az augsburgi csata A magyar seregek, élükön Bulcsú, Csaba, Léi, Súr és Taksony vezérekkel 955. július közepén törtek be Bajorországba, majd átkelvén a Lech-folyón Svábföldre érkeztek, hogy
