Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - B. Horváth Csilla-Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

keserűen állapította meg, hogy a „...múzeumi szervezet egyes saját fenntartású és idegen kezelésű kiállítóhelyeinek (régészet, néprajz, művészettörténet bizonyos objektumai) műszaki állapota és esztétikai megjelenése túlzás nélkül katasztrofálisnak minősíthető, s a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel a további romlást megállítani nem lehet."

j0 Az év folyamán gazdasági kényszerintézkedésekhez is kellett folyamodni és elrendelték egyes kiállítóhelyek téli bezárását. A szakmai munka területén is mindez éreztette hatását. Mindezen gazdasági, üzemeltetési körülmények között folytatódott a nagyszámú kiállításrendezés, ami a szakmai ambíciókon túl, a kor kultúrpolitikai elvárása is volt. Az intenzív közművelődési munka eredményeként javult a múzeum „propagandája", sajtómegjelenése. Jelentősen nőtt a kiadványértékesílés, de e területen gondot okozott a népszerű, nyereséges saját kiadványok utánnyomásához a pénzügyi forrás. A közönségkapcsolati szempontból hasznos kiadványok - pl. Örökség - azonban veszteségesek lettek. A tanácsi fenntartású múzeumi időszak utolsó jelentését Újvári Jenő megyei múzeumigazgató 1990-ben készítette el.

31 Mindez tulajdonképpen egy jelentős, számtalan ellentmondást sem nélkülöző múzeumi korszak lezárásának is tekinthető. Az extenzív fejlődés számtalan eredménye, számszerű gyarapodása „Közben egyre konzervatívabbá vált intézményünk önértelmezése és kultúrafelfogása; beszűkültebb történelemszemlélete; „önállósultak" funkciói; akadozóbb lett belső szerkezete és együttműködési készsége; s egyre elidegenedettebb viszonyba került közönségével. Az irányítás külső színtereiben pedig még mindig nagyon sok a „vezérlési" mód."

32 "Nem túlzás azt állítanunk, hogy a műtárgy vagy ónra a legnagyobb veszélyt a múzeumi tárolási körülmények jelentik."

33 A jövőre utalva világosan kifejti a szerző, hogy a számtalan elavult állandó kiállítást újaknak kellene felváltani, aminek szakmai előfeltételei adottak, pénzügyi forrásai azonban hiányoznak. Világosan látja a szakma és intézményei bizonytalan helyzetét az 1980-90-es évek fordulóján a jelentés összeállítója: ,, Hosszú távon érvényes terveket szőni a jelen bizonytalan körülményei között aligha lehetséges. Annyi azonban kétségkívül belátható, hogy a magyar múzeumügy egészében, s így a Baranya megyei szervezetben is lezárult a dinamikus, extenzív fejlődés szakasza.... E folyamatból nem zárható ki egyes objektumok felszámolása, a kisegítő személyzet létszámának csökkentése sem. ... A szakmai, tudományos munka feltételeinek biztosítására a költségvetésből egyre kevésbé lesz mód. ... Egy nyitott, kísérletező, rugalmas művelődéscentrikus múzeum képe rajzolódik ki előttünk; így jelenik meg az intenzív minőségi fejlesztés, és nem az extenzív növekedés ellentéteként."

34 1989-ben a BMM1 volt a házigazdája az országos múzeumigazgatói értekezletnek, ahol a fent említett baranyai múzeumi gondokat az országos helyzet összefüggéseiben is lehetett vizsgálni. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának helyzete, munkájának ismertetése 1990-2000 között

35 A jelzett tíz év alatt több személyi változás is történt az intézmény vezetésében. Újvári Jenő után 1993-ban Ecsedy István régész lett a megyei múzeumigazgató 1998-ig, akit Huszár Zoltán történész muzeológus követett. (Mandátumát 2003-ban újabb öt évre megerősítették.). 30 Uo. 225. p. 31 ÚJVÁRI J. 1989. 311-318. pp. 32 Uo. 312. p 33 Uo. 314. p. 34 Uo. 315. p. 35 A Baranya megyei múzeumok tíz éve (1990-2000). 2002. 181-203. pp.