Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - B. Horváth Csilla-Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

1983 novemberében közművelődési szakembert nevezett ki a fenntartó megyei múzeumigazgatónak Újvári Jenő történelem-földrajz szakos tanár személyében. (1993-ig töltötte be). Ebben az évben a siklósi vár 18-19. századi bútorkiállítása és a pécsi Modern Magyar Képtár is megújulva várta az érdeklődőket. Folytatódott a baranyai tájházprogram, amelynek újabb létesítményeit adták át az év során. „A tervben feltételesen szereplő többi kiállítás elmaradt."

25 Az. 1980-as évek elejétől, a szakmai eredmények mellett, világosan megfogalmazódnak a múzeumi struktúra nehézségei. „A lezárult tervidőszakban célul tűzött feladatok főbb vonalaikban megvalósultak. Elmaradás a hálózatfejlesztés terén ott mutatkozik, ahol az építkezések húzódnak át a következő tervidőszakra (pl. Schaar Erzsébet: Utca), vagy ahol pénzügyi fedezet hiányában nem lehet hozzáfogni a feladat megvalósításához, (pl. Modern Magyar Képtár, Románkori Kőtár rekonstrukció) A tudományos kutatási programban egyes szakágakban tapasztalható elmaradás jórészt a kutatói állományban bekövetkezett személyi változásokkal függ össze.... Bebizonyosodott, hogy a területileg széttagoltan működő szakosztályok szervezeti önállósodásának nincsenek meg a szakmai, személyi s legfőképp pénzügyi feltételei."

26 Mindezek miatt a szűkülő anyagi forrásokat a közösen hasznosítható részek fejlesztésére igyekezett fordítani. így került sor a Kiállításrendező Csoport, a Fotólabor, a TMK-műhely, a Közművelődési Osztály, a Gazdasági Csoport fokozott fejlesztésére. A múzeum vezetése jól érzékelte, hogy az extenzív kiállításfejlesztést, gyarapodást nem követte a „háttér"-tevékenység megerősítése, ami hosszútávon tarthatatlan, ill. veszélyes anomáliákat eredményezhet, ill. eredményezett is. Múzeumi jelentéseket olvasva először van szó a munkatársak „bérszínvonalának nagymértékű elmaradásáról"!

27 Tovább nőtt viszont az állandó kiállítások száma. Az 1980-as évek első felében 99 időszaki kiállítást rendeztek az intézmény munkatársai. 1980-ban a megyei múzeumi szervezet munkatársainak összlétszáma 108 fő, 1985-ben 170 fő volt. A létszámfejlesztés azonban nagyobb részben a kiállítások számának növekedése miatt vált szükségessé, tehát nem a szakalkalmazotti gárda létszámgyarapodása történt. Az 1980-as évek második felében „Az erőfeszítések eredményeként elmozdulás érzékelhető a tradicionális, sok konzervatív vonást hordozó „kincsőrző" múzeum elvétől és gyakorlatától egy rugalmasabb, nyitottabb, a nevelés-képzés igényeit is méltányoló művelődési intézmény irányába."

28 Az eddigiekhez hasonló, szűkös működési, személyi feltételekkel végezte munkáját a múzeum. Nem sikerült a múzeum akut problémáját jelentő raktárhelyzeten érdemben javítani. 1986-ban ugyancsak több állandó kiállítást nyitott a múzeumi szervezet. Átadásra került Pécsen az első Ókeresztény sírkamra, ill. mauzóleum, a későbbi világörökségi helyszínek egyik legjelentősebb és legismertebb kiállítóhelye. Megnyílt a Merni pasa fürdője és a kütahyai fajansz gyűjtemény c. kiállítás, valamint a Martyn Ferenc Múzeum. Magyaregregyen az Arnold-ház: kocsma és mészárszék népi műemlékegyüttese c. kiállítást készítették el az intézmény szakemberei. Az 1987. évről szóló jelentés - amelyet 1989-ben jelentettek meg - az eredmények ismertetésével együtt erős kritikai észrevételeket fogalmaz meg a múzeum működési helyzetével kapcsolatban. „Az. 1987. évben fokozott mértékben éreztették hatásukat az ágazat romló gazdasági kondíciói.... (Az) elindított fejlesztéseink, rekonstrukcióink befejezése a mind bizonytalanabbá váló finanszírozási helyzetben tovább húzódik, s ez tetemes költségnövekedéssel jár. A merev gazdasági szabályzórendszer viszont sajnálatos módon nem ad lehetőséget rugalmasabb, nyereségorientáltabb gazdálkodás kialakítására."

29 Újvári Jenő 25 JPMÉ 1983. 363. p. 26 ÚJVÁRI J. 1985. 383. p. 27 Uo. 28 JPMÉ 1987. 242. p. 29 JPMÉ 1987. 225. p.