Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Örsi Julianna: Családi ereklyék tárlata a Nagykunságon (Családtörténeti kiállítás a Finta Múzeumban)

cagújszállási - Márton, Túrkevy Ambrus stb.). Bár csak a 19. századra lesz jellemző, hogy tömegesével taníttatják a helyi gazdák a Debreceni Kollégiumban gyermekeiket és azok visszatérnek szülőhelyükre, de érdemes figyelmet fordítanunk azokra a 17-18. századi ifjakra is, akiket hivatásuk a Nagykunságra vet. Az első emlékeztető feljegyzések éppen tőlük származnak. Az életrajzi írásokat őrzi a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, a helyi egyházközségek irattárai vagy egy-egy család. Ilyen családtörténetet hagyott ránk Püski Sülyc János, Pápai Páriz Ferenc és mások a 17. századból. A törzsökös családok kontinuitását vagy éppen betelepülését őrzik azok a 18. századi öregek vallomásai, akik a helyi egyházközség török uralom alatti létéről vallottak. így őriznek a karcagi anyakönyvek lapjai 17. századi eseményeket és személyeket, akik a török elől menekülve hol itt, hol ott húzták meg magukat. Família-alapító ősök A Nagykunság lakosságának döntő többsége kunnak tartja magát és családját kontinuusnak. A kunok Magyarországra való betelepedésétől azonban a kontinuitás csak közvetetten bizonyítható. Általában a névazonosságra hivatkoznak a kései utódok. Ehhez bizonyítékként a családnevüket hozzák, amelyek kétségtelenül megtalálhatók a török adóösszeírásokban (Csőreg, Kajtor, Karcag, Karács, Kongur, Nácsa). Ide sorolhatjuk még azokat a családokat is, akik ragadványnevükben őriztek meg egy korábbi kun nevet (kun szót). Ezek a családok kun eredetük mellett még azt is hangsúlyozzák, hogy egy közös őstől származnak. Ez az ős a török elleni küzdelemben jeleskedett (pl.: Balog vitéz, Karcagi Szabó). A középkorban a Nagykunságon lakó családok menekülését és vissza-visszatérését, valamint a lezajló név csere emlékét fedezhetjük fel a következő történetben: „Rabék elődjét háromszor hajtották cl a törökök túl a Tiszán. Mindannyiszor elszökött. Harmadszor úgy szökött meg, hogy egy szilaj tinó farkát fogta meg és úgy jött át a Tiszán. Mikor átért, azt mondta, hogy az Isten is megveri, ha a nevét nem Rabnak hagyják. Előtte Nyihorásznak hívták." A Magyar család elődje már az 1600-as években is Karcagon lakott - vallják az utódok. Akik nem tudnak konkrét személyt megnevezni, mint família-alapító őst, azok is hangsúlyozzák, hogy törzsgyökeres karcagiak, kisújszállásiak vagy ahogy a kunhegyesiek fogalmaznak, nem voltak „vízhozták". A karcagi szájhagyomány 16. századi betelepülésről tud a Bihari (1540-ben Ugocsáról), a Cs. Kovács (1570-es években Kovásznáról) famíliák körében. A helytörténet kutatók szerint a török defter után a kontinuitás további bizonyítéka a Pentz-féle összeírásban (1699. évi) és a Német Lovagrend összeírásában (1713. év) való szereplés. Ugyancsak korai betelepülőknek tekinthetjük azokat a családokat, akik származási helyüket a családnevükhöz kötik (például Kabai, Finta). Valószínűleg ebbe a csoportba tartoznak azon családok is, akik időmeghatározás nélkül, de a származási helyet megjelölve folklorizálódott változatban őrzik a családi legendát. Szinte már népmesei elemmel párosult egy-egy családalapítás! történet, amikor a két vagy három testvér bevándorlását tekintik a családtörténet kiindulópontjának. „Karcagra legelőször három Kovács jött. Minden Kovács ezeknek a leszármazottja." „A Szabó család kettőről fajzott el. Egyik Gergely volt, a másik pedig Benedek." A Nycsterek a Dnyeper folyótól jöttek. Két fiú jött. Azért engedték meg az elődünknek a letelepedést, mert egy üvegbe létrát csináltak és ezt bemutatták a városházán." A Nagykunságon sok családtörténet kezdődik a 18. század elején. Ez az az időpont, amikor a török kiűzése után visszaszállingóztak a lakosok. Más megye (főleg a Szabolcs megyei kisnemesek, jobbágyok) szerencsepróbálóit is vonzotta a Kunság. „A két Csányi fiú - akik testvérek voltak - Cscgéről szökött Karcagra 1703-ban. Jobbágyfiúk voltak. Itt két gazdag lánytestvért vettek el, akik öregek és csúnyák voltak. Az összes Csányi így rokon