Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: A Gresham-palota lakáscsempéi a Magyar Nemzeti Múzeum kerámia gyűjteményében

talános érvényű dokumentumai, jelentéshordozói, amit megerősít a Gresham-palota európai vonatkozásokkal is bíró története, lakói révén a politikai, gazdasági életben is betöltött cmblematikus szerepe. A Gresham kerámiái mindazonáltal a hétköznapi élethez is kötődnek, az egységesülő, modern városi tömegkultúrához. Egy egész, korspecifikus, erősen differenciált társadalmi rétegcsoport, a polgári középosztály életkörülményeiről és stílusáról informálnak, egy olyan adott pillanatban, amikor pont magát a változást érhetjük tetten. A tárgyak éppen ilyen, közösségi-reprezentatív jellegüknél fogva értelmezhetők jól történeti-társadalomtörténeti módszerrel. De talán nem is ez a fontos. Sokkal fontosabb, hogy múzeumaink, ha lassan és ellentmondásosan is, eljutottak odáig, hogy versengenek ennek a periférikus, legújabb kori tárgycsoportnak a megőrzéséért, mert kiváló múzeumi forrásnak tartják. A Gresham-palota városkép-formáló szerepe: a City-jelleg és a szecessziós építészet A korabeli források és a szakirodalom alapján az 1880-1900 közötti Lipótváros Budapest egyik legintenzívebben fejlődő városrésze volt. A kerület egyik legfrekventáltabb részén, a Lánchíd pesti hídfőjénél, az egykori Kirakodó tér helyén kialakított - új szerkezetű, szobrokkal díszített, szépen parkosított, akkoriban Ferenc József nevét viselő - tér

13 zömmel Hild-tervezte épületei egységes, elegáns klasszicista összképet alkottak. Közéjük tartozott a Gresham Életbiztosító Társaság által 1880. január 9-én megvásárolt ún. Nákó-ház

14 is. Húsz év múlva azonban a stabilizálódott helyzetű, megnövekedett igényű Gresham „kinőtte" ezt a szintén nem jelentéktelen palotát: reprezentálni, modernizálódni akart. Az 1904-1906 között a város egyik legdrágább, legközpontibb telkén a Nákó-ház lebontása árán

15 valóban fel is épült Gresham-palota már az egyre előkelőbbé, progresszívebbé váló Lipótváros új architektonikus arculatát segített meg rajzolni jol tagolt, szépen díszített, modern szecessziós homlokzatával, előtte a tekintélyes, igényes térrel. Jelkép-értékű az is, hogy az impozáns épülettömb éppen azokban az években épült, amikor az építőipart sújtó, millennium utáni válság következtében abszolút értelemben is igen kevés építkezés indult meg a fővárosban.

16 A jelentősebbek amúgy is a Lipótváros területére estek,

17 de ezek közül is az egyik legnagyobb szabású a Gresham-palota építése volt. Az elkészült ház városképileg valóban meghatározó volt, kívül-belül a City-jelleg megerősítöje. A 20. század első éveiben a korszak legjellegzetesebb épületeiként felépített bank- és biztosítótársasági székházak egész sorozata révén a Lipótváros modernebb lett a 13 1858-1946 között Ferencz József tér, 1946 óla Roosevelt tér a terület neve. Adalékok... 1988. II. 271. p. 14 A biztosítótársaság az 1046 négyszögöles ingatlantestre 1827-30 között az akkori telektulajdonos, Deron Antal nagykereskedő által Hild Józseftel építtetett kétszintes. 1869-ben háromemeletessé bővített házát (melyet 1833 körül vett meg gróf Nákó Sándor) a Frankó-Magyar Banktól vásárolta, akiknek 1872-ben adta el a Nákó-család az ingatlant. Az épület, amely Pest első palota-jellegű bérházainak egyike volt, Nákó-házként vált közismertté akkori tulajdonosa után. A jelentős vagyonnal rendelkező Nákók a 18. század végén betelepült „pesti görögök" (tkp. macedóniai románok) egyik legkiemelkedőbb családja voll. MÁNYAI CS.-SZELKE L. 2003. 17-25. pp; BORF. 1999. 18-25. pp. 15 Sokan sajnálták a szép, harmonikus épületet, s stílustörőnek érezték/értékelték a helyére felhúzott szecessziós palotát „Budapest leghangsúlyosabb városképi területén". RÉV I. 1983. 151. p.; LUKACS, J. 1999. 49-50. pp. A Vasárnapi Újság 1907-es száma elnézőbben ítél: „hogy helyet engedjen a még nagyobb s a mai ízlésnek és kényelemnek jobban megfelelő utódjának". (16. sz. 310. p.) 16 „1900 és 1906 közölt... Budapest egész házállománya összesen is csak 775 épülettel növekedett." VÖRÖS K. 1978. V. 592. p. - A kevés „reprezentatív megbízást az idős nagymesterek tervezőirodái nyerték el", mint esetünkben pl. Quittner Zsigmond. SÁRMÁNY-PARSONS I. 1992. 196. p. 17 MÁNYAI CS.-SZELKE L. 2003. 33. p.