Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

helyi megalakítója és kapcsolatuk volt a „Nemzet Akaratának Pártja" vezérével, Szálasi Ferenc őrnaggyal. Ám egy kicsit érthetetlen módon itt került napvilágra, hogy február 19én, amikor Szálasi Békéscsabán volt, egy Pluhár nevezetű (valószínűleg a börtönből szabadult Pluhár Mihály), akit illegális kommunista szervezkedés miatt tartóztattak le Orosházán, a szlovák kérdésben egyezkedni akart vele és kérte a segítségét. Eredménytelenül. Február 23-án pedig arról számol be, hogy Pluhár egy pesti újság szerkesztőjével került kapcsolatba, aki hajlandó volna az alföldi szlovák törekvéseket fölkarolni, ám irányadó szerepkört vindikált magának. Ez a személy Kövér Ibrahim György, a „Pesti Látnók" című köztársasági politikai lap szerkesztője. Azt is megtudjuk a terjedelmes levélből, hogy az idősebb, konzervatív, illetve tisztán nemzetiségi mozgalmi vezetők mindkét Pluhár szervezte lehetőségtől elzárkóztak. Legfeljebb, mint a Slovenska rodina (Szlovák család) c. lapjuk kiadójaként képzelték cl, amely ebben az időben éppen válságos időket élt. Kövér Ibrahim Györgynek egy kicsit sértő, hányaveti levelet írtak, amire csak jóval később, úgy két hét múlva válaszolt. Az ekkor kelt Kercpeczky-levélből azt is megtudjuk, hogy a Milotay szerkesztette „Magyarság" is foglalkozott hasábjain a szlovákokkal, akinek levélben szintén „jól odamondogattak".

39 Természetesen a szlovákság - központi nemzetiségi érdekképviseleti orgánum nélkül társadalmi, gazdasági helyzetének megfelelő érdekcinek érvényt szerezni nem tudott. A tisztán nemzetiségi politikai, kulturális célok által vezérelt tudatos nemzetiségi aktivisták azonban elutasítottak mindenféle nem saját, külső pártpolitikai befolyást. Azt akarták, hogy mozgalmuk ne legyen csak propaganda mások zászlaján, hanem azt azok vigyék sikerre, akik a nemzetiségi sorsot élték. E célok szószólójának és tényleges segítőjének Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes felsőházi tagot tartották alkalmasnak. Egy dátum nélküli levélmásolatból tudjuk, hogy megkérték, járjon közbe ügyükben Imrédy Béla miniszterelnöknél. Leírták kérésüket, hogy azokat Szeberényi főesperes memorandumba fogalmazva adja át: „1. Sem a szlovák néphez való tartozás bevallása, sem annak elismerése, hogy őshazánk a mai Szlovákia - ne képezhesse rendőri, csendőri zaklatás tárgyát. 2. A „tót" elnevezés töröltessék el s legyünk „szlovák"-nak nevezve. 3. A szlovák többséggel bíró településeken a hivatalos nyelv legyen szlovák, s hivatalnokai is szlovákokból kerüljenek ki. 4. Azokban a településekben, ahol egyáltalán szlovákok élnek, legyen mindenféle iskolában - állami vagy egyházi, ill. községi - a szlovák nyelv kötelező. Legyenek szlovák nyelvű óvodák. A tanerők legyenek szlovákok. 5. Békéscsaba, Szarvas és Tótkomlós településeken legyen polgári iskola, amelynek tanítási nyelve a szlovák. Ezek tanárai bírják a szlovák nyelvet. 6. A csabai gimnázium, Szarvason a tanítóképző és gazdasági iskola legyen átszervezve szlovák tannyelvű intézetekké. 7. A községi jegyzők és a tanárok részére az egyetemen legyen Szlovák tanszék, és szlovák nyelvű tudománytörténeti tanszék. 8. Ahol a szlovákok tömegesen laknak, ott úgy kell kialakítani a választókerületeket, hogy a szlovák lakosság is tudjon, módjában legyen küldeni képviselőket a nemzetgyűlésbe. 9. Lehetővé kell tenni, hogy a szlovák egyesületek, szövetkezetek, kulturális, jótékony és gazdasági intézmények megalakulhassanak. 10. Követeljük a sajtó szabadságát - szlovák nyelvű kulturális és politikai folyóiratok kiadását. 39 MMM.T.Gy. - Szekerka J. hagy. - Szekerka János levelezése: Kerepecky András levele Szekerka Jánosnak 1937. február 28. Kerepecky Abdrás levele Szekerka Jánosnak 1947. március 1 !..