Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

11. Követeljük a Szlovákiával való közvetlen és nyílt, akadálytalan kapcsolatok lehetővé tételét. 12. Végül az egyház (ág.ev.) területén szlovák szeniorátus alakíttassék szlovák nyelvvel és irányítással.'"

40 E petíció jellegű levél hátterében valószínűleg 1938 júniusában Csehszlovákiából közel egyéves pozsonyi tartózkodás után - hazatérő Szekerka János állt. Erezhető a határozottan magasabb szintű politikai célok megfogalmazása. Etre csak igen jól felkészült, tanácsokkal ellátott, energikus személy volt képes. Ennek felelt meg Szekerka János. Feltételezésünket látszik igazolni az a dokumentum is, amely ugyanazon lcvclczésanyag feldolgozása során került elő, s tartalmilag teljesen azonos a Szeberényi Lajosnak írottakéval. Ez viszont már dátummal (1939. február 5.) ellátott, s vagy a kultuszminiszternek, vagy pedig a belügyminiszternek lett címezve. Böhm Emanuel emlékiratai szerint ezt a dátum nélküli fogalmazványt a kultuszminiszternek fogalmazta Kerepecky András és dr. Szeberényi 1941 októberében. Ez nem valószínű, mert úgy dr. Szeberényi Lajos Zsigmond, mint fia dr. Szeberényi Gusztáv, a jelzett év szeptember végén és október végén, egymást követő hónapokban meghaltak. Meglátásunk szerint ez a dátumozott levél nem jutott el a címzetthez, hiszen az aláírt eredeti példányt találtuk meg. 14 fő látta el aláírásával, mindegyik a Békéscsaba és környéke szlovák kulturális mozgalmának jól ismert személyei. A legális saját párt felé A korszak nemzetiségpolitikai tényezője a Szlovák Nemzeti Egység Pártja, s annak orgánuma, a Slovenska Jednota (Szlovák Egység) című hetilap, amely 1939-ben indult.

41 A párt szerveződésének érdekessége, hogy a Slovenska Jednota hetilap volt a tagtoborzás bázisa. 1939. február 12-én a megalakulni szándékozott Szlovák Néppárt lapja lett volna a tervek szerint, a pártot azonban nem engedélyezték, a hetilapot igen. A hetilap és előfizetői alkották az 1941-ben engedélyezett Strana Slovenskej Národnej Jcdnoty (Szlovák Nemzeti Egység Pártja) tagsági bázisát és vezetését. így vált a magyarországi szlovákok egyedüli szószólójává a Slovenska Jednota c. lap. Mivel valóban egy párt létrejöttének lehetőségét látták benne, a magyar kormányzat kezdettől fogva ellensúlyozni kívánta befolyását. Ám erre nem volt alkalmas - még megemelt példányszámmal sem - az ekkor már 19 éve megjelenő Slovenské Noviny, a kormány erős támogatásával Budapesten megjelenő lap. Nyelvezete és gondolatai nem tudták számottevően befolyásolni a magyarországi szlovákokat. így adminisztratív eszközöket is felhasználtak a Jednota ellen: erősen cenzúrázták, napirenden volt betiltása is. A magyar kormány mindenáron a közművelődési és egyházi egyesületekben látták volna legszívesebben a magyarországi szlovákokat, s nem a pártpolitika terén. Mindenesetre a szlovák kormány erős nyomást gyakorolt a magyar félre egy politikai párt és közművelődési egyesület engedélyezése ügyében, mindkettőt országos hatáskörrel felruházva. Egyik fél sem titkolta, hogy a reciprocitásra törekszik. 40 MMM. T.Gy. - Szekerka János hagy. Egy dátum nélküli. Békéscsabán fogalmazott, Szeberényi Lajos Zsigmond föesperesnek címzett levél, szlovák nyelven - másodpéldány. Egy másik levél, amely tulajdonképpen apró stiláris dolgokban tér el az előzőtől. Ez. 1939. február 5. dátumot viseli. Ugyancsak Békéscsabán, szlovák nyelven fogalmazódott. 14 aláírója volt: 1. Szekerka János, 2. I ludak János, 3. Kerepecky András, 4. Gercsi János. 5. Svctlik György, 6. Mázán János. 7. Tejsi György, 8. Zahorán Mátyás. 9. Szoboszlaji János. 10 Mótyovsz.ky János, 11. Kovác Mátyás. 12. I Indák András, 13. Mekis Pál. 14. Kerepeczki János. Címzése: „Tisztelt miniszter úr!" Ezek szerint nem Imrédy Béla miniszterelnöknek címezték, hanem Teleki Pál gr. kultuszminiszternek, ill. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek címezhették. 41 T1LKOVSZKY 1. 1964. 383-416. pp.; 1985. 549-574 pp,