Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

IV. Kiállítások - Kovács S. Tibor: A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi-kiállításai a szabadságharc kezdetének 300. évfordulója tiszteletére

A 13. vitrinben a szabadságharc ismert személyiségeinek emlékeit helyeztük el. Itt látható Vay Ádámnak (1656-1719), II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitányának, a munkácsi vár parancsnokának niellós virágokkal és aranyozott ezüsttel ékesített díszbuzogánya a 17. század végéről. Hasonló korú a vakmerőségéről és bátorságáról közismert Bezerédi Imre (1679-1708) kuruc dandártábornok vésett virágos ezüstlemezekkel ékesített csákányfokosa. A 14. vitrinben néhány jellegzetes kuruc fegyver mellett 1707-es ónodi és az 1708-as sárospataki országgyűlés legfontosabb törvénycikkeit láthattuk. Igen jelentős II. Rákóczi Ferenc hadi rendszabályzata a kuruc hadsereg részére, amelyet Bercsényi Miklós látott el sajátkezű bejegyzéseivel. Feltűnik az egykor az 50 Ft-os bankjegy hátoldalán reprodukált kuruc-labanc összecsapást ábrázoló eredeti olajfestmény, valamint egy kisméretű kuruc tábori jelenet is. Ebben a vitrinben még a szabadságharc idején kibocsátott érmékből és emlék-, valamint szükségpénzekből is válogatást nyújtottunk. A vitrin mellett berendezett enteriőrben Krasznahorka várából származó bronz tábori ágyúkat, különféle típusú vas ágyúgolyókat és három katonai muskétát helyeztünk el. A háttérben egy felnagyított rézmetszeten kuruc lovasok császári postaszállítmányt támadnak meg. A fenti kép mellett egy 18. század elején készült olajfestmény volt látható, mely a kuruc lovasok és császári dragonyosok összecsapását szemlélteti. A 15. vitrinben Károlyi Sándor (1669-1743) kuruc tábornokot, Pálffy János császári altábornagyot és III. Károly (1711-1740) magyar királyt - aki ezen a néven spanyol király (1704-1714), s VI. Károly néven német-római császár is volt - ábrázoló nyomatokat helyeztünk el. Külön figyelmet érdemeltek spanyolországi magyar hajdútcstörségének díszbárdjai és szablyája. A szatmári béke-tervezet és a Károlyi Sándor által aláírt példánya is itt volt látható. A kuruc hadsereg majtényi zászlóletétclét szemléltető korabeli rézmetszet igazolja, hogy a kurucok csak a zászlóikat tették le a császáriak előtt, míg fegyvereiket megtartották és hazavonultak. A Rákóczi-emigráció A fejedelem 1711. február 20-án érkezett Magyarország határára. II. Rákóczi Ferenc eltökélt szándéka volt, hogy Lengyelországban I. Péter orosz cárral találkozzon, és külső segítséggel folytassa a szabadságharcot. 1712 novemberében a fejedelem Franciaországba utazott, ahol a Flabsburg-ellenes függetlenségi harc vezérét látták benne, ezért megkülönböztetett tisztelettel és rokonszenvvel fogadták. Az 1716-ban kirobbant osztrák-török háború nagy visszhangot keltett a fejedelem és a lengyelországi bujdosók körében. Rákóczi csak óvatosan közeledett a törökökhöz, hiszen jól tudta, hogy a török szövetség gondolata nem népszerű Magyarországon. Francia barátainak figyelmeztetése ellenére a szultán meghívólevelével mégis Törökországba utazott. A háború azonban császári sikerrel zárult, a törökök teljesen kiszorultak Magyarország területéről, sőt Belgrádot és Olténiát is elveszítették. A pozsareváci békeszerződés alapján a bujdosóknak először a Konstantinápoly melletti Jeniköjben, majd 1720-ban Rodostóban jelöltek ki tartózkodási helyet, amelyet csak külön engedéllyel hagyhattak el. A 16. vitrinben helyeztük el II. Rákóczi Ferenc csontból faragott keresztjét és a hozzá való réztokot. Versailles látképe mellett figyelmet érdemel Szathmáry-Király Ádám (1692-1752) naplója a fejedelem lengyel- és franciaországi emigrációjáról. A vitrin mellett Vay Ádám udvari főkapitánynak, Eszterházy Antal (1676-1722) kuruc tábornoknak és az 1716-17-es hadjárat császári fővezérének, Savoyai Jenő (1663-1736) hercegnek a portréja volt látható, valamint egy Belgrád 1717-es bevételét ábrázoló korabeli rézmetszet.