Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Matussné Lendvai Márta: Múltunk a Lenin-szobor (is)

- s amely nekünk személyes ügyünk is. Ha nincs a Lenin vezette szocialista forradalom, nincs szocializmust építő Magyarország, és nincs Dunaújváros sem, mely e társadalom szülötte, s egyik legszebb alkotása... Az ünnepség egyik legszebb része az a nagygyűlés lesz, melyet az új párt- és tanácsháza előtt rendezünk, s amelynek keretében felavatjuk a századik évfordulón Lenin szobrát a Lenin téren. E szobor a város szívében méltó emlékmű és tisztelgés lesz a nagy forradalmár előtt, akinek eszméi itt Dunaújvárosban a gyakorlatban valósulnak meg. Az új KISZ-tagok és ifjúgárdisták itt tesznek fogadalmat, hogy méltó folytatói lesznek Lenin ügyének."° A Lenin-szobor elkészítésére a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1969 őszén adott megbízást Kiss István Kossuth-díjas szobrászművésznek. A Dunaújvárosi Hírlap munkatársa a műtermében kereste fel a művészt, s a majdnem kész műalkotásról így számolt be az olvasóknak: „Bronzlemezből hegesztett... nem monumentális méretű... pontosan olyan magas alapzaton fog állni, hogy felnézhessünk rá, s mégis magunk között lévőnek erezhessük. A férfialak feje nem naturalisztikus, tematikus portré-volta ellenére is elvont. A hatalmas koponya hihetetlen szellemi energiát sejtet, a szemöldök és az ajkak vonala elme-élt, tudást és akaraterőt mutat; az ajkak szögletében parányi, alig észrevehető szarkazmus; ez a Lenin a politikus Lenint, az eseményeket előre látó, meggondolt, s egyúttal harcos Lenint ábrázolja. Nem ábrázolja. Megjeleníti. S nemcsak a fej, az egész test, a drapériával fedett test, amelyen még a hegesztési varratnak is funkciója van, s funkciója van... a ruha minden hullámának, fedőjének, amit a szobor a térből elvesz, vagy meghagy - az egész test lobog, a földön biztosan álló két láb felett minden mozog és lángol."

9 Szovjet műkritikusok álláspontját idézte, mely szerint „... nem igen akad ma szovjet szobrász, aki ezt a Lenint meg tudta volna formázni."

10 Véleménye alapján „Kiss Istvánt egyebek között úgy fogják számontartani a műtörténészek, mint az első olyan szobrászt, aki hegesztett portrészobrot készített - Leninszobrot. Azt a müvet, amit az évforduló napján Dunaújvárosban, a város főterén látunk viszont."'

1 A helyi újság tudósítása szerint a borús, csőbe hajló idő ellenére ezrek gyűltek össze a Lenin téren a szoboravató nagygyűlésre. Az eseményen részt vett Földes László, az MSZMP KB tagja, dr. Tapolczai Jenő, a Fejér Megyei Tanács elnöke, az MSZMP KB tagja, Henno H. Toming, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára és Tringer Gyula, a KISZ Fejér Megyei Bizottságának titkára. Herczeg Károly, az MSZMP KB tagja, a Fejér megyei pártbizottság első titkára ünnepi beszédében hangsúlyozta: „A proletár internacionalizmusról beszélni talán Dunaújvárosban a legszemléletesebb ... Dunaújváros példázza nagyszerűen a proletár internacionalizmus világot formáló erejét."

12 Az ünnepi beszéd után díszőrségváltás következett, majd Herczeg Károly és Takács Imre, az MSZMP városi bizottságának első titkára leleplezték a szobrot. A 6. Dunaújvárosi Ifjúsági Napok megnyitása és az új KISZ-tagok fogadalomtétele után a társadalmi és politikai szervezetek elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál. (1. kép) A korabeli közhangulatot, legalábbis egy részét biztosan, jól példázza a Dunaújvárosi Hírlapban „A név" címmel közölt valódi, vagy esetleg újságírói fantázia szülte kis történet: „Fél órával a szobor leleplezése után a Gourmandban. A szomszéd asztalnál két középkorú házaspár. Beszélgetésük beolvad a helyiség személytelen zsongásába. Egyszer csak felcsattan az egyik férfi. 8 Uo., 1970. febr. 24.. 1. p. 9 Uo., 1970. ápr. 10., 2. p. 10 Uo. 11 Uo. 12 Uo., 1970. ápr. 24.. 2. p.