Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Matussné Lendvai Márta: Múltunk a Lenin-szobor (is)

/. kép Szoboravatás, 1970 (Fotó: MTI) - Az egyik azt mondja: nagy, a másik azt mondja: kicsi, a harmadik: miért arra néz, miért nem erre. Nem ez a fontos. Azt egyik se vette észre, hogy nincs rajta a neve? - Hogyhogy a neve? - A Kossuth-szobron rajta van, a Széchenyin is meg általában minden szobron. Miért pont erről kellett lehagyni? Csend. A másik három emészti a hallottakat. Végül megszólal a feleség. - A vízre sem írják rá, hogy víz, a levegőre sem írják rá, hogy levegő, mégis ráismersz."

13 A szobor, amelyet a Tavasz '70 című kiadványban Kemény Dezső „... Európa legmodernebb Lenin-portréjá"

l4-nak nevezett, egy történelmi időzak jelképeként húsz évig állt Dunaújváros főterén. Ez idő alatt, a kor lélektanából fakadóan, április 4-ci és 22-ei, november 7-ei és egyéb ünnepségek alkalmával, óvodás kortól kezdődően, dunaújvárosiak ezrei fejezték ki „nagy tanítónk" iránti tiszteletüket önként, kötelességből, félelemből. (2. kép) Eltávolítva A politikai rendszerváltást követően általános igényként fogalmazódott meg a közvéleményben az elmúlt érát jelképező köztéri szobrok lebontása, az utcák és terek névváltoztatása. A dunaújvárosi tanács is létrehozott egy ideiglenes bizottságot a közterületek elnevezésének felülvizsgálatára. Ez a testület foglalkozott 1990. március 28-án a Lenin-szobor ügyével, és 13 Uo. 14 KEMÉNY D. 1970. 59. p.