Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Matussné Lendvai Márta: Múltunk a Lenin-szobor (is)

építők... hősi crőfeszítése-békeharca."

6 Ezért a karéj teljes hosszában, a piros cseréptető előtt ritmikus egymásutánban, mesterségük szerszámaival is jellemzett építők és dolgozók fehér márványból készült szobrainak elhelyezését tervezték, amelyek erősen „plasztikus értékben'

1 állítanak majd emléket Sztálinváros harcosai részére. Feltehetőleg ezek a városközpont-tervek „ihlették" Jeges Ernőt a „Sztálinváros a jövőben" című müvének megalkotására. Az Intercisa Múzeum gyűjteményében található nagyméretű tempera 1955-ben készült farostlemezre kasírozott csomagolópapírra. A festmény madártávlatból ábrázolja a vasmű és a város már meglévő és tervezett létesítményeit. Az alkotás hűen tükrözi a „Szocialista város és szocialista ipartelep egy szerves egységnek két pólusa" elvet. Az előtérben a Sztálin Vasmű különböző gyáregységei láthatók. Főbejáratát - a szovjet városépítési elveknek megfelelően - közvetlen útvonal kapcsolja össze a városcentrummal. Az út jobb oldalán hatalmas stadion helyezkedik el. A szocialista várost a minisztertanácsi határozattal megállapított, 30-35 ezres lakosságszámig terjedő városfejlődésnek megfelelő állapotban láthatjuk. A város középpontjában - a Dunapentelével összekötő út mentén - található a főtér. Nagy, kövezett, vegetációmentes terület, a felvonulási útvonalak demonstrációs végpontja. Minden épülettől függetlenül itt emelkedik a tanácsháza - tervezet szerint - mintegy 70 méter magas tornya. Lenin „... nekünk személyes ügyünk" Mint tudjuk, az I. ötéves terv 1954-1955-ben gazdasági és politikai okokból kifulladt. Le kellett állítani a Sztálinváros nagyszabású fejlesztésérc vonatkozó tervezést és magát az építkezést is. így nem valósultak meg a városközpontra, főtérre vonatkozó nagyvonalú elképzelések sem. Az 1950-es évek végén a városközpont terveit le kellett egyszerűsíteni. 1960-ban Weiner Kapsza Miklóssal és Finta Józseffel visszatért a főtér megnyitásának problémájához. 1964ben a városi, járási tanács és az új pártszékház épületegyüttesére műszaki-kiviteli tervet készített, amely ugyan nem vált valóra, de Weiner városrendezési törekvései maradéktalanul érvényesültek a Dunaújvárosi Tervező Iroda által a halála után tervezett és megvalósult létesítményekben. A városháza tízemeletes épülete Kapsza Miklós véleménye szerint az 1950-1954 közötti szocreál elképzelések modem, letisztult változatának tekinthető. Főtömcge, reprezentatív léptéke pozitívan értékelhető. A kétemeletes új tanács- és pártház (ma városháza és bíróság) építészeti terveit Baranyai Ferenc készítette. (Az épületegyüttest, különösen az L-alakban beforduló részét, Kapsza a térképzés szempontjából vitathatónak ítéli.) A kivitelezés ütemét elsősorban az határozta meg, hogy közeledett Lenin születésének 100. évfordulója. A jeles esemény méltó megünneplésének programjában (Lenin-bibliográfia megjelentetése, különvonat indítása a Szovjetunióba, kommunista szombat, fáklyás felvonulás, ünnepi párttaggyűlések, kiállítások és egyéb kulturális rendezvények stb.) a legfontosabb kétségtelenül a főtérnek a Leninszobor felavatásával egybekötött átadása volt. „Még néhány nap tehát, és amire olyan hosszú évekig vártunk, elkészül Dunaújváros főtere."

7 - írta a helyi újság 1970. március 20-án. A Dunaújvárosi Hírlap 1970. február 24-ei számának első oldalán interjút közölt Sudár Ivánnal, a városi pártbizottság titkárával. Érdemes a beszélgetésből kicsit hosszabban idéznünk: „A lenini eszmék diadalát, gyakorlati megvalósulását ünnepeljük a Lenin centenáriummal, melyet a Kommunista és Munkáspártok Moszkvai Tanácskozása határozott el 6 Uo 7 Dunaújvárosi Hírlap, 1970. márc. 20., 3. p.