Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Matussné Lendvai Márta: Múltunk a Lenin-szobor (is)

próbálta megoldani. Az épület térbe helyezését a görög templomokéhoz hasonlóan kívánta megvalósítani. Kapsza Miklós 1993-ban készült elemzésében a pártházat érdekes, egyéni, a sajátos magyar szocreál útkeresést tükröző épületnek ítéli, amely azonban saját korában sem a szakmán belül, sem politikai körökben nem aratott sikert: a párt kicsinek, kettős irányú timpanonos-oromfalas homlokzata ellenére a főútvonalhoz képest hátat fordítónak tartotta. Ezért az 1953. évi főtér tervén egy járási pártszékházzal való megkettőzésével, valamint léptékének körülépítéssel történő megváltoztatásával igyekeztek ezeket a hibákat korrigálni. (Az 1954. évi terven a megkettőzés már nem, a körülépítés még szerepelt.) A „Duna térségébe rajzolódna Sztálin..." 1953-ban még optimista, túldimenzionált elképzelések következtében nagyszabású városközpont tervek készültek, ezek néhány eleme kihatott a később megvalósult megoldásra. Az 1953 májusában készült javaslat a szocreál kor építészeti kiteljesedését, éllékeit és túlzásait egyaránt tükrözi. A Weiner Tibor tervező főépítész által jegyzett „nagy városközpont" járási-, városi tanácsház, járási és városi pártszékház, társadalmi egyesületek székháza, könyvtár, múzeum, kultúipalota, alkotók háza terveit tartalmazta. A hozzávetőleges költségkimutatás (amely ezen intézményeken kívül a főtér lapburkolatának, képzőművészeti alkotásoknak és egy 160 lakásos lakóépületnek a költségeit is magában foglalta) 104.658.000 Ft-ról szólt. Az elképzelés szerint a főtérnek a város társadalmi élete központjának, a nagy társadalmi megmozdulások színhelyének, a nemzeti ünnepek felvonulásai célpontjának, a város adminisztratív és kulturális élete központjának szerepét kellett betöltenie. Építészeti megoldásának tükröznie kellett a város létrejöttének körülményeit, jellemeznie az egész város hangulatát. Mindez megkövetelte, hogy „... Sztálin elvtárs nevét viselő városunkban Sztálin elvtárs szobra a Főtér kereteiben helyezkedjen el, olyan építészi környezetben és olyan táji beállításban, amely méltó Sztálin elvtárs örökké élő alakjához, tehát úgy, hogy Sztálin elvtárs alakja a város felől és a táj felöl is központja legyen a város teljes kompozíciós rendszerének."

3 A terv szerint a város főtengelyét a főtéren építészetileg a városi tanácsház toronyépülete zárja le, köréje karéj alakban kapcsolódnak az egységes architektúrájú egyéb épületek. A karéj a város föaxisára merőlegesen megnyílik a Duna felé, végpontján a „Duna térségébe rajzolódna Sztálin elvtárs hatalmas méretű szobra olyan szobrászi felfogásban, mint a Berlinben megvalósításra került szovjet katona hősi emlékműve."

4 A szobor demonstrációk fogadására alkalmas módon kiképzett lábazattal valósulna meg, lehetővé téve a felvonulók kultúrpark felé két irányban való elvonulását. A szobor helyére három tervváltozat készült. Az első a főtéren kívül egy 18 méter magas szobor felállítását javasolta. A második a főtér megnyitásával, a beépített szakasz főtértől távolabbi pontján egy 15 méteres szobor elhelyezését tervezte. A harmadik változat arra az esetre készült, ha az előző méretű szobrok kivitelezése nem lenne megvalósítható: ekkor a főtér megnyitása torkolatában egy 9 méter magas szobor került volna felállításra. Az indoklás szerint „Sztálin elvtárs szobrának nagyméretű, monumentális megvalósítása biztosítaná azt, hogy látható lenne a Dunáról jövet, annak északi kanyarulatából... és mint erős élmény jelentkezne az alföldi térségről nézve is."

5 A főtér karéjának architektúrája a jövő nemzedékeknek Sztálinváros történeti jelentőségét kívánta hangsúlyozni, kifejezésre juttatva, hogy „Sztálinváros történelme a várost 3 SZTÁLIN VAROS Városközpont 1953. 3. p. 4 Uo. 5 Uo.