Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Deák Antal András: Egy rejtély nyomában (Marsigli Duna-monográfiájának és térképeinek kutatás-története)
cl róluk. Ekkor már jól ismertem a Müller keze alól kikerül lapok jellegzetes karakterét. Több, mint egy tucat, gondosan kidolgozott határtérképet tudtam azonosítani. Arról azonban, hogy mely jelentések mellékleteként, mikor kerültek Bécsbe, még évekig sejtelmem sem volt. A beszédes impúrumok Miközben Bolognában azon dolgoztam, hogy valamennyi - Müller kezétől származó térképet leírjak, bukkantam a határtérképek piszkozati példányaira. Mintha csak az én segítségemre akart volna sietni Müller, úgy ellátta őket a szükséges információkkal: mindegyikre utólag egy cédulát ragasztott, és erre rávezette, hogy melyik jelentés mellékleteként, mikor, ki vitte Becsbe. A már Bécsben beazonosított térképekről tehát a még hiányzó információkat is megkaptam. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a térképeket kutató szempontjából is nagyon fontos lenne rátalálni a határjelentésekre, mert jóval több térkép került Bécsbe, mint amiről eddig tudtam. A megkerült határjelentések A bécsi levéltáros már sajnálkozva mosolygott, ha felbukkantam, mondván: „Herr Deák, még mindig Marsigli? Hiába minden, bizonyára kidobták azokat a jelentéseket vagy elégtek." Én azonban nem adtam fel. Egyik alkalommal a levéltár portáján összefutottam Czigány Istvánnal, aki akkor a Hadtörténeti Intézettől delegált levéltárosok vezetőjeként tartózkodott kint. Szobájában egy tea mellett elpanaszoltam bánatomat, hogy nem akadok Marsigli jelentéseinek nyomára, ü erre így szólt: „Várj csak, pár hete lehet, hogy éppen ezeket láttam egy sarokban." Kisvártatva megjelent két kartondobozzal a hóna alatt, bennük a keresett íratok jó részével. Nem sokat háborgatták őket az évszázadok folyamán. A térképek színes szalaggal voltak beléjük kötve, a lapok számozatlanok voltak, csupán a dobozokon láttam raktári jelzetet. Felejthetetlen pillanat! Az itt megbúvó térképlapok között volt az ország első postatérképe (1700-ból) és a világ első tematikus kereskedelmi térképe egy terjedelmes tanulmánnyal arról, hogy miként kellene Magyarország külkereskedelmi kapcsolatait kiépíteni a békekötést követő megváltozott körülmények és lehetőségek között. A tekercsek Többször megtapasztaltam, hogy akkor került új ösvény a talpam alá, amikor a levéltárosok információját, a katalógusok nyújtotta témamegjelölés helyességét vagy a hajdani leírók igazát megkérdőjeleztem. Ha nem lett volna szinte baráti a kapcsolatom a gyüjteménykezelőkkel, tolakodásnak vehették volna, ahogy következetesen zaklattam őket olyan dokumentumok miatt, amelyekről a nyilvántartás nem tudott, de én tudtam, hogy lenniük kellene. Egyik ilyen esetem a már említett 39 szelvényes térképpel kapcsolatban volt. Az iratok arról számoltak be, hogy mielőtt a müvet az osztrák császárnak elküldték volna, Bolognában másolatot készíttettek róla. Ennek azonban sehol, semmi nyoma nem volt. Több levéltárosnál is próbálkoztam, de hiába. Végül az egyiknek támadt egy ötlete: talán a „rotolo"-k, azaz a tekercsek között kellene keresni. És valóban, ott volt. 36 A katalógusok készítői nem mindig ismerik az iratot, amit megneveznek. Megjelölik a témáját, de lehet, hogy egészen másról szól, avagy figyelmen kívül hagyják a leírásnál azokat a momentumokat, amik a kutatót érdekelhetik. Minél árnyaltabb képünk van tehát a 36 Sajnos csak az összesítő térképről készült másolat, a 41 szelvényről nem.
